Kenyérhelyettcirkusz
Ukrajnának és Oroszországnak is érdekében állhat az Azovi-tengeren kirobbant válság életben tartása, ám arra vigyázni fognak, hogy az ukrán és orosz hadihajók incidense ne vezessen a 2008-as grúziaihoz hasonló háborúhoz.
Ukrán és orosz hajó a Kercsi-szorosban. Háborús játékok
Kétszékköztapadalá
A Nyugat és Oroszország közötti egyensúlyozás jellemezte Ukrajna történelmének 1991 – a Szovjetunió szétesése – óta eltelt közel három évtizedét. A lavírozás eredménye az lett, hogy miközben az ország elvesztette a Krímet, a keleti országrészben pedig oroszpárti szakadárok kerültek hatalomra, a nyugati integráció is nagyon vontatottan halad. Részben Magyarország miatt is, Budapest – a kárpátaljai magyar kisebbséget is hátrányosan érintő oktatási törvény okán – ugyanis blokkolja Ukrajna közeledését a NATO-hoz. A független Ukrajna történelmének mérföldkövei.
¬ 1994. július 10.: Leonyid Kucsma nyerte meg az elnökválasztást a hivatalban lévő Leonyid Kravcsuk ellen, s Kijev ezt követően tette meg a Nyugat irányába az első óvatos lépéseket.
¬ 1994. december 5.: A budapesti memorandumban Kazahsztán, Fehéroroszország és Ukrajna lemondott a szovjet időkből örökölt atomfegyverekről. Cserébe a nagyhatalmak, köztük Oroszország, szavatolták a három volt szovjet tagállam szuverenitását és területi sérthetetlenségét.
¬ 2002. május: Kijev bejelentette, hogy csatlakozni kíván a NATO-hoz.
¬ 2004. november: Kirobbant a „narancsos forradalom”, miután az ellenzék szerint elcsalt elnökválasztáson az oroszpárti Viktor Janukovicsot hozták ki győztesnek. Az ellenjelöltet, Viktor Juscsenkót dioxinnal megmérgezték – valószínűleg az egymással összejátszó ukrán és orosz titkosszolgálatok –, ám a nyugati integrációt szorgalmazó politikus túlélte a gyilkossági kísérletet, s diadalmaskodott a megismételt második fordulóban.
¬ 2010. február 7.: Viktor Janukovics nyerte meg az újabb elnökválasztást, s ezt követően Kijev lemondott a NATO-csatlakozásról, majd 2011-ben gazdasági bűncselekmények vádjával börtönbe került Julija Timosenko ellenzéki vezető.
¬ 2013. november: Janukovics váratlanul úgy döntött, Kijev nem írja alá az EU-val tervezett társulási egyezményt, ezt követően a diákok tüntetni kezdtek Kijevben. A hatóságok szétverték a demonstrálók táborát, s emiatt kiszélesedett a tiltakozó akció.
¬ 2014. február 18.: Legalább 77 halálos áldozatot követelő zavargás tört ki Kijev belvárosában, Janukovics Oroszországba menekült, a hatalmat az ellenzék vette át.
¬ 2014. március: Oroszország – arra hivatkozva, hogy Ukrajna korlátozza az orosz kisebbség jogait – annektálta az Ukrajnának 1954-ben, Nyikita Hruscsov által átadott Krímet. A Nyugat elítélte a lépést, és szankciókat vezetett be Oroszország ellen. Áprilisban az oroszpárti szakadár erők elfoglalták a kelet-ukrajnai Donyeck, illetve Luhanszk megye nagy részét, s ott kikiáltották a senki által el nem ismert két „népköztársaságot”.
¬ 2014. május 25.: Petro Porosenko üzletember nyerte meg az elnökválasztást, és Ukrajna nyugati integrációjának folytatását ígérte.
¬ 2014. július 17.: Oroszpárti szakadárok Kelet-Ukrajna fölött lelőtték a Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó gépét. A fedélzeten lévő 298 ember közül senki sem élte túl a támadást.
¬ 2015. február 11.: A szemben álló felek nagyhatalmi közvetítéssel tűzszüneti egyezményt kötöttek Minszkben, ám azóta sem hallgattak el teljesen a fegyverek Kelet-Ukrajnában. Az összecsapásokban több mint tízezren vesztették életüket.
¬ 2017. szeptember 1.: Életbe lépett a valamennyi EU-tag által ratifikált ukrán társulási egyezmény.
¬ 2018. május 15.: Megnyílt az Oroszországot és a Krímet összekötő kercsi híd, ezzel közvetlen kapcsolat jött létre Oroszország és az annektált terület között.
Hadiállapot
ésfélelmek
Ukrajnában komoly aggodalmat keltett a hadiállapot bevezetése, ezért a hatóságok máris nyugtatni próbálják az embereket, és azt hangsúlyozzák, az nem gátolja meg a bankok működését, és a jövőre kiírt választások sem maradnak el. A félelmek nem alaptalanok, Petro Porosenko elnök és a parlament döntése után a kormány és az államfő gyakorlatilag teljhatalmat kap, s eldöntheti, melyiket vezeti be a lehetséges intézkedések közül:
¬ Az embereket, a munkahelyükről kikérve, társadalmilag szükségesnek minősített munkavégzésre lehet kötelezni.
¬ Az állam kisajátíthat közösségi és magánkézben lévő eszközöket és ingatlanokat.
¬ Szabályozhatják és korlátozhatják a távközlési cégek, a sajtó, illetve a kulturális szervezetek tevékenységét.
¬ Betilthatják a békés tüntetéseket és demonstrációkat, illetve más tömegrendezvényeket.
¬ Korlátozhatják az olyan politikai szervezetek tevékenységét, amelyek a hatóságok megítélése alapján veszélyeztetik az ország biztonságát.
¬ Az állami felügyeleti szervek elbocsáthatják a szerintük nem elég hatékonyan tevékenykedő vállalatvezetőket, akik helyére maguk nevezhetnek ki utódot.
¬ Az Ukrajnát agresszióval fenyegető államok polgárait erőszakkal elköltöztethetik vagy internálhatják.
¬ Korlátozhatják az ukrán állampolgárok és más államok polgárainak mozgását.
¬ Kijárási tilalmat rendelhetnek el, betilthatják az alkohol árusítását.
¬ Az ukrán állampolgárokat kötelezhetik arra, hogy ingatlanjaikban katonákat, illetve országon belüli területekről érkezett menekülteket szállásoljanak el.