Diplomácia
„Nekünk mindig megmarad Párizs” – ígéri Rick Ilsának az 1942-ben bemutatott legendás film, a Casablanca végén. Ki látott volna előre 1944. augusztus 25-ére, amikor hajszálon múlt, hogy a nácik nem tették a földdel egyenlővé a fény városát? A francia Cyril Gély drámai feszültségű lélektani színműve azon az éjszakán játszódik, amikor Hitler utasítására aláaknázták a párizsi hidakat, az Eiffel-tornyot, a Louvre-t, a Notre-Dame-ot és minden nevezetességet. A műveletet megtervezni kénytelen német katona az előkészületekről szóló jelentésében nem titkolja, hogy gyötrődik, amiért építészként az európai kultúra legjavának romba döntése és a civil lakosság elpusztítása a feladata. Amikor magára hagyja Dietrich von Choltitz tábornokot (az előadást rendező Sztarenki Pál alakítja), megjelenik a szobában a svéd konzul, Raoul Nordling (Alföldi Róbert). Titkos ajtón érkezik, mert ő tényleg ismeri Párizst, és szeretné megmenteni kétmillió polgárával együtt. A szobát uraló horogkeresztes zászló alatt briliáns érvekkel, higgadtan igyekszik beláttatni Hitler városparancsnokával, hogy a terv őrült és értelmetlen. Németország minden fronton vesztésre áll. A közeledő 30 ezres felszabadító haderő ellenében Choltitznak kétezer katonája van. Ám számára a legőrültebb parancs is szent és teljesítendő. A két valós személy megírt szópárbaja a kommunikáció magasiskolája, melynek nyomán a tábornok kapitulál. Elveti a „kényszerből tettem” mentséget, ráébred, hogy egy szörny gonosz parancsának megtagadása felszabadító erejű.
