Hazaárulóhős

„Hősök, viszonyítási pontok nélkül nem lehet építkezni” – írta Emmanuel Macron még 2016-ban, és ezt elnöki mandátuma alatt igyekszik be is tartani. Különös találékonysággal próbál a franciák elé újabb és újabb példaképeket állítani – „hogy megérthessük és elemezhessük a kort, amelyben élünk” –, akiknek sorában csak egy volt a balul elsült próbálkozás Philippe Pétain marsallal. Máig, különböző alkalmakkor, tucatnyi híres embert idézett Jeanne d’Arctól Napóleonon, Dantonon és Georges Clemenceau-n át Charles de Gaulle-ig. De előszeretettel hivatkozik a „hétköznapi hősökre” is, mint most, az első világháború évfordulóján az egyszerű „poilure”, vagyis a közkatonára, aki – fejtegette az Élysée közleménye – „a franciák azon képességét szimbolizálja, hogy kivételes dolgokat vigyenek végbe”. Az európai porondon a nemzetek fölötti integráció élharcosaként fellépő Macron ugyanakkor kényesen ügyel arra, hogy az odahaza hangsúlyozott hazaszeretet véletlenül se forduljon – az általa a leprához hasonlított – nacionalizmusba.

A nemzeti dicsőség és nagyság rendszeres emlegetése abba a vízióba illik, amit még Macron legfőbb szellemi példaképe, az ötödik köztársaságot 60 éve megalapító De Gaulle vázolt fel. „Grandeur nélkül Franciaország nem lehet Franciaország” – elevenítette fel a tábornok alapvetését a róla most megjelent monográfiájában Julian Jackson brit történész. Bár Francois Hollande kivételével az összes elnök tartotta magát ehhez, a jelenlegi államfő talán mindegyikükön túltesz ebben, egyebek mellett azzal, hogy előszeretettel használ szimbolikus, már-már monarchikus gesztusokat. Elemzők szerint idesorolható, hogy tavalyi megválasztásakor Macron első beszédét az egykori királyi palota, a Louvre udvarán tartotta. De ugyancsak uralkodói allűrnek hat, hogy szívesen fogadja prominens külföldi vendégeit – köztük Vlagyimir Putyin orosz elnököt – az állami reprezentáció céljára még De Gaulle által felújíttatott Nagy-Trianon-kastélyban.

A monarchia eszménye, valamint a történelmi mozzanatok iránt felettébb fogékony tábornok szellemiségéhez való hűséget azzal is hangsúlyozni kívánta a jelenlegi elnök, hogy meglehetősen mesterkéltre sikerült hivatalos fotóján – amelyet, mint azt szemfüles újságírók megállapították, három napig photoshopoltak – a háttérben kinyitva hever Charles de Gaulle háborús emlékirata. A minap pedig Macron azzal borzolta a kedélyeket, hogy az elnöki hivatal címerébe „beemelte” a Franciaországban csak lotaringiai keresztként emlegetett kettős keresztet. Ezt az egyébként a magyar állami címerben is szereplő keresztet a tábornok 1940-ben választotta az általa vezetett Nemzeti Ellenállási Bizottság jelképének, és utóbb gaulle-ista szimbólummá vált. Olyannyira, hogy a sírjának és emlékközpontjának helyet adó kelet-franciaországi Colombey-les-Deux-Églises-ben 1972 óta egy 44 méter magas vasbeton kettős kereszt uralja a tájat. Más kérdés, hogy De Gaulle kifejezetten ódzkodott ezt a szimbólumot beilleszteni az egyház és az állam szétválasztására oly kényes Franciaország hivatalos jelképei közé.