Egyenlőségjelzés

Magától értetődik, hogy mindenkit megilletnek az emberi jogok. Ebből indultak ki az európai királyuk elől a tengerentúlra menekülő újdonsült amerikaiak csakúgy, mint a királyságukat megbuktató franciák, amikor 1776-ban elfogadták a Függetlenségi nyilatkozatot, illetve 1789-ben az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát. E két jeles előzményre alapozták 1948-ban az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amely szintén kimondta: „Minden emberi lény szabadnak, egyenlő méltósággal és jogokkal születik.”

De hogy a nyilatkozat valójában mennyire általános, az már 1948-ban is a vita egyik fő tárgya volt. A szovjet tömb tagjai azzal érveltek, hogy univerzális értékekre hivatkozva burzsoá normákat próbálnak rákényszeríteni másokra. Európán és Amerikán kívül mindmáig léteznek hasonló nézetek. Kínában például nem pusztán a kommunista évtizedek, hanem a több mint kétezer éves konfuciánus tanítások öröksége is, hogy a társadalom érdeke előbbre való az egyéni szabadságjogoknál. Mégis, a nyilatkozat erkölcsi, etikai súlya olyan nagy, hogy mindig hivatkozási alap volt – nem utolsósorban a szocialista országokban az ellenzékiek számára.