A szaúdi uralkodócsalád befolyásos ágainak kompromisszumára épült királyság stabilitását veszélyezteti, hogy Mohamed trónörökös vezetésével teljhatalomra tör a Szalmán-klán.
Mohamed herceg a díszőrség előtt. Minden hatalom a kezébe került
afp / BANDAR AL-JALOUD
Klánokharca
Ibn Szaúd, a dinasztiaalapító (középen), Franklin Delano Roosevelt amerikai elnökkel. Apák és fiúk
„Hol van a bátyám?” – kérdezte Szalmán szaúdi trónörökös 2015. január 23-án a nemzeti gárda rijádi kórházának VIP-szárnyán, ahova az előző évben tüdőrákkal diagnosztizált, végső stádiumba került Abdullah királyt szállították nem sokkal korábban. „Pihen” – hangzott a válasz a királyi udvartartás vezetőjétől, de bennfentes szaúdi források szerint az uralkodó akkor már halott volt. A titkolózással időt akartak nyerni Abdullah hívei és fiai, akik azon tanakodtak, hogy az utóbbiak közül hogyan lehetne a trónra ültetni Mutaib herceget, a nemzeti gárda vezetőjét. A palotapuccsra azonban esély sem volt, a király halála órákon belül kiderült, és Szalmánt még aznap megkoronázták. Az utódlás megváltoztatásának gyenge kísérlete azért sem sikerült, mert a hatalmi harc már korábban elkezdődött: a versengő klánok bepoloskázták egymás telefonjait, Rijád palotáit telerakták lehallgató- és megfigyelőeszközökkel. Terjedtek az intrikák, a pletykák és a cselszövések – írta a The Washington Post.
Szalmán király gyorsan cselekedett, már uralkodásának első hetében menesztette Abdullah két fiát – Turkit és Miszhaalt – Rijád, illetve Mekka kormányzói székéből. Ugyanezzel a lendülettel az uralkodó a kedvenc fiát, az akkor 29 éves Mohamedet védelmi miniszterré nevezte ki. A királyság élén álló beteges és idős apa, valamint az ambiciózus fia még 2015 áprilisában eltávolította Mukrin trónörököst, akit Abdullah állított az utódlási sorba Szalmán mögé. Najef herceg lépett elő koronaherceggé, és a fiatal Mohamed trónörökös-helyettes lett. Az ő valódi célja és féltékenysége még abban az évben szeptemberben megnyilvánult, amikor az amerikai nagykövet Rijádból azért utazott Dzsiddába, hogy meglátogassa Najef trónörököst. A diplomatát azonban a reptérről Mohamedhez szállították, csak hogy érezze, ki a főnök. Najef egyik hírszerzési tanácsadója ugyanabban a hónapban Mohamed tudta nélkül látogatta meg Washingtonban a CIA igazgatóját, és mire hazatért, ki is rúgták, jelenleg száműzetésben él.
Az Abdullah- és a Szalmán-klán tisztában volt azzal, mennyire fontos az amerikaiak támogatása. Küldöttségeik Turki és Mohamed vezetésével 2016 tavaszán egymással versengve keresték Barack Obama elnök kegyeit. Az amerikai kormányzat addig igyekezett semleges maradni, és bár Obama nem igazán lelkesedett Mohamedért, végül elbűvölte őt a herceg nagyívű reformterve. A szaúdi rivalizálás a világ másik felén is felszínre tört. Turki 2016 szeptemberében Sanghajban a kínai Új Selyemút beruházásairól szervezett fórumon, Mohamed pár nappal korábban a Hangcsouban tartott G20-csúcson vett részt. Kiderült, Turki és emberei lebeszélni akarták a kínaiakat arról, hogy részt vegyenek a Saudi Aramco állami olajmonopólium Mohamed által tervezett részvénykibocsátásában.
A viszály odáig fajult, hogy Turki legközelebbi tanácsadóját – feltehetően Mohamed emberei – hamis terrorista vádakkal bemártották a kínaiak előtt, akik le is tartóztatták. A hazugság hamar kiderült, a kínaiak elengedték a svájci útlevéllel is utazgató üzletembert, aki az alpesi országban talált menedéket. Mohamed és pribékjei megpróbálták hazavitetni Turki tanácsadóját, de a terv a kínaiak gondosságán megbukott. A Najef herceget megalázó módon felváltó, Szalmán által 2017 júniusában trónörökösnek kinevezett Mohamed azonban nem tanult az esetből. Jamal Khashoggi újságírót az idén októberben Isztambulból hasonló elszántsággal igyekezett hazavitetni, de ez az akció is félresikerült, a kommandó megölte őt – hacsak nem a likvidálás volt az eredeti parancs.