A kisördög
Kisördög járja be Európát: a populizmus kisördöge. Nem olyan karakteres, Trockij-szakállas és vörös szarvú, mint nagybátyja, a kommunizmus, nem is olyan középkoriasan kénkőszagú és lópatás, mint a fater, az öreg náci, de attól még elég ronda és a szaga sem valami kellemes. Úgy néz ki, mint bármelyik átlagos tahó a kocsmapultnál. Pocakos, sonkafejű, a szeme másnaposan vérágas, kisfröccsöt iszik és hülyeségeket beszél, ahogy az ilyen kocsmai alakoktól megszoktuk: szidja a zsidókat, a cigányokat, van néhány kattant összeesküvés-elmélete, és végső érvként ott a nacionalizmusa és a rasszizmusa: mindenki hülye, aki nem férfi, nem magyar és nem fehér. Részegségében viszolyogtató önsajnálat váltakozik a hisztérikus kivagyisággal: bármelyik percben nekiállhat pityeregni vagy a mellét verve óbégatni, hogy őneki barátja a rendőrkapitány, és hogy vele nem lehet csak úgy ujjat húzni. Ha már nagyon részeg, a füledhez hajol, és titokzatosan hunyorogva bevallja, hogy van egy nemesi előneve, és a nagymamája még kastélyban született a Felvidéken. Persze ő párttag volt és házmester, mert hát érted, élni kell valahogy: nagy ellensége a rendetlenségnek, a hosszú hajnak, a tiszteletlen fiataloknak és a négerek zenéjének, amely megrontja az unokákat. Ha rajta múlna, lenne itt olyan rend, hogy ihaj! Fejből tudja A walesi bárdok és a Családi kör első versszakát: ma már nincsenek költők, se írók. Jókai volt az utolsó, maximum Wass Albert. A magyar a legősibb nyelv, csak a Habsburgok direkt erőltették a finnugorelméletet. Buda-Buddha. Pálosok a Pilisben. Nem is férfi, aki nem vallja be, hogy azért néha csak nyakon kell verni az asszonyt. Minden nő kurva. Jézus magyar volt. Még egy kisfröccsöt, Ilonkám.