Mit ér nekik
Az ujjlenyomat-leolvasók becsapása évek óta lehetséges, és kijátszhatók az íriszfelismerő rendszerek is, most pedig további elektronikus azonosítóról derült ki, hogy nem teljesen megbízható. Két német kutató – Jan Krissler (Starbug) és diákja, Julian Albrecht – a múlt héten mutatta be a trükkjét egy lipcsei Chaos Communications Congress szakmai konferencián. Az első lépés a vénamintázat megszerzése. Ehhez egy profi fényképezőgépből kiszerelték az infravörös szűrőt (ügyes barkácsolók ezt internetes útmutatás alapján maguk is megtehetik). Kellően erős vakuval így 5–7 méterről is lehet olyan felvételt készíteni, amelyen jól látszanak a kéz vénái. Az ujj vénái azonban mélyebben rejtőznek, ezért az ujjat két oldalról kell átvilágítani. A hackerek ehhez olyan, újabb fajta kézszárítókat preparáltak, amelyekben az emberek a forró légáramlatban mozgatják a kezüket. Ha megvan a véna képe, két viaszréteg közé helyezik a kinyomtatott mintát. Léteznek már olyan 3D-s nyomtatók, amelyekkel a makett könnyen elkészíthető. Laboratóriumi körülmények között sikerült is becsapniuk két piacvezető cég, a Fujitsu és a Hitachi vénaszkennereit. Az előbbinél úgy vélik, hogy valós körülmények között a módszer nem működne, az utóbbiról azt mondták a kutatók, hogy együttműködött velük, miután megismerte a kísérlet eredményét. A vénaszkennelés még nem tart ott, mint az ujjlenyomat- vagy íriszfelismerés, azaz nem vizsgálja, hogy élő emberről van-e szó.
