Adogatójáték

A filmrendező Kemény Lili és az irodalomtörténettel-filozófiával foglalkozó Sipos Balázs három évet töltött a Végtelen tréfa magyarra fordításával. A HVG kérdéseire Kemény Lili válaszolt.

¬ Hogy találkoztak a Végtelen tréfával?

Mindkettőnket vonzották a nagyregények. Idővel újakat kellett keresnünk, így találtunk rá Thomas Pynchonra, Roberto Bolanóra és David Foster Wallace-ra. A Végtelen tréfa nem volt eldugva. Amerikai kultregény, hatalmas szakirodalommal, rajongói és ellentáborral, saját Wikipedia-szószedettel. Jim Jarmusch újabban minden filmjébe beleforgatja. Nem lehetett róla nem tudni.

¬ Voltak olyan fázisok, amikor minden mást kizártak az életükből, és olyanok, amikor azt gondolták: csodálatos, hogy elkezdtük, de bárcsak már vége lenne?

Nekem függőség volt. Három évig tartott. Ha közben muszáj volt csinálnom valamit, például lediplomáznom, mindig számolnom kellett pár nap elvonással, mielőtt át tudtam volna nyergelni a másik feladatomra. A fordítás nekem csak töményen ment, látástól vakulásig, nem számoltam az órákat. Balázsnak hosszabb ideig sikerült fenntartania, hogy legyen mellette élete, de ő is főállásban csinálta, az utolsó évben pedig csatlakozott hozzám a teljes őrületben. A harmadik barátunk, akivel elkezdtük, csak hobbiból fogott bele. Hamar kiderült, hogy így képtelenség végigcsinálni. Amikor a Jelenkor Kiadótól Sárközy Bence megbízott minket a munkával, lévén maga is tapasztalt szerkesztő, ezt tudta előre. Mi nem.

¬ Melyek azok a szavak, kifejezések, mondatszerkezetek, amelyeket lehetetlen volt egy az egyben lefordítani, ezért meg kellett alkotni a magyar változatát?

Sokszor kellett dialektust vagy szociolektust imitálnunk. Próbáltuk a legkevesebb tájszólással, inkább szintaktikai ötletekkel és szóhasználattal megoldani őket. Az Anonim Alkoholisták zsargonjával és szlogenjeivel úgy kellett bánnunk, mint a hímes tojással. Sok kifejezésükre találtunk ugyan kevésbé magyartalan verziót, szerkezeti okokból mégis az otrombább tükörfordítás mellett döntöttünk. Egyes kifejezések össze is kötik a különböző történetszálakat, így például a „feladás” ugyanolyan központi fogalom a drogrehabon, mint a teniszben. Sokszor hihetetlenül magyartalan mondatokat eredményez, ha az ember ragaszkodik bizonyos szóalakokhoz, de sajnos ezeknek a szóalakoknak az összecsengése maga a sztori.

¬ Van valami, amit már most változtatnának a magyar szövegen?

Legszívesebben mennék még egy kört az egészen, de valószínűleg annak a körnek a végén is ugyanígy éreznék. Ki kellett hagynunk pár szójátékot, amikért kicsit kár, de bízom abban, hogy máshol visszanyertük, amiről le kellett mondanunk. Jó pár kört mentünk, egyre bátrabbak lettünk, és mégis egyre pontosabbak, egyre hűebbek az eredetihez.