Tortúra

Charles Sedelmeyer, Munkácsy menedzsere azért biztatta a festőt a Krisztus Pilátus előtt (1881) című kép megfestése után a Golgota (1884) megalkotására, hogy – mint egy panoptikumot (Fülep Lajos szavai) vagy musicalt – körbevigye a fél világon, majd a csúcson értékesítse azokat. Párizs, Bécs, Budapest, Berlin, Hamburg, Rotterdam, Amszterdam, Brüsszel, Varsó, Stockholm, és Nagy-Britannia szinte minden nagyobb városa után New York következett, hatalmas sikert, több százezer látogatót vonzva. Az egyebek mellett az amerikai sajtómágnás, Pulitzer József közreműködésével folytatott kampány után 1887-ben egy amerikai milliomos, John Wanamaker vásárolta meg mindkét festményt. A Golgotáért 175 ezer dollárt fizetett, valószínűleg akkoriban a legmagasabb összeget. Nagyon rossz vásárt csinált, ugyanis néhány év múlva polgárjogot nyertek az impresszionisták, a századforduló után már ők voltak az aukciók sztárjai. Igaz, Wanamaker nem is befektetésként gondolt a képekre, spirituális élményt kínálva utaztatta azokat Amerikában. A korabeli beszámolók szerint millióan tolongtak a templomok előtt, hogy lássák őket, és imádkozhassanak előttük. 1907-ben, amikor tűz ütött ki Wanamaker vidéki rezidenciájában, legelőször a Munkácsykat mentették: a keretükből kimetszették és a hóra fektették a füstölgő vásznakat. Ezután Wanamaker philadelphiai áruházának különtermébe zárták, és csak a húsvét előtti hetekben tették közszemlére őket. A Trilógia harmadik darabja, a több mint egy évtizeddel a Golgota után elkészült Ecce Homo már nem kellett Wanamakernek, sőt felajánlotta Magyarországnak a saját képeit is, sikertelenül. Az Ecce Homót végül Déri Frigyes vásárolta meg 1916-ban 76 ezer koronáért, majd Debrecennek adományozta, és az általa alapított múzeumban helyezte el.