Halottlelkiismeret

¬ A parlamentről – 2003. december 7.

Putyin röviddel a választások után odáig ment, hogy tudatta velünk: a parlament nem a viták, hanem a törvényhozásban való „rendrakás” színtere. Örömmel nyugtázta, hogy az új dumát nem fogja eluralni a vitatkozás.

¬ A putyini hatalomról – 2003. december 8.

A jelenlegi rezsimnek az a sajátossága, hogy nem csupán brutálisan szétzúzza az ellenzéket, ahogy az a totalitárius korszakban történt, hanem egyszerűen elpusztítja a demokrácia intézményeit. Az államhatalom minden civil szervezetet, közintézményt a maga céljaira szab át.

¬ A 2004-es elnökválasztási kampányról – 2004. február 11.

Putyin nem volt hajlandó részt venni a nyilvános vitákban, azon az alapon, hogy az emberek állítólag már úgyis tudják, kire szavazzanak. De egyértelmű, hogy ez csak kifogás. Putyinnak nem erőssége a dialógus, pláne akkor, ha az számára kellemetlen témáról folyik.

¬ Putyin elnökké választása után – 2004. április 6.

Rettenetes, életunt közöny ülte meg városainkat, falvainkat. Ugyanolyan unalmasnak és nyomorultnak tűnt minden, mint a szovjet időkben. (...) Az ellenzék mély hallgatása arról árulkodik, hogy megadták magukat.

¬ Putyin beiktatásáról – 2004. május 7.

Az esemény a mi Első Számú Polgárunk autokratikus hatalmának és nagyszerűségének, különállásának és a néptől való távolságtartásának demonstrációja. (...) Erről az emberről ordít, hogy őrült: uralkodói magánya félreérthetetlenül jelzi, hogy nem bízik senkiben – és ez alapvető jellemvonása az uralmának. Amivel együtt jár a rendíthetetlen bizonyosság, hogy egyedül ő, Putyin tudja, mi jó az országnak.

¬ Az állami oligarchákról – 2004. július 27.

A szupermonopóliumokat rendszerint egykori titkosrendőrök irányítják, akik ma már oligarchák. Putyin csak ezekben a csekista oligarchákban bízik, mert hisz abban, hogy a közös hírszerzői múltnak köszönhetően ők felfogják, mi a nép jól felfogott érdeke. Az ő kezükbe kell átmennie mindennek.

¬ Az ukránokról és a narancsos forradalomról – 2005. január

Az esemény felrázta a társadalmat a kábulatból: mindenki nagyon irigyelte az ukránoktól az ő Majdan terüket. (...) A Szovjetunióban egyetlen város sem állt közelebb Moszkvához, mint Kijev, az életmódunk pedig minden ízében, szétválaszthatatlanul összefonódik. Az oroszok többsége a Szovjetunió felbomlása után is biztosra vette, hogy Ukrajna az ország csatolt területe, avagy félgyarmata marad, és továbbra is Moszkva fogja eldönteni, mi a legjobb Kijevnek.

¬ A civil szervezetekről – 2005. május 11.

Civil Kamarát hoznak létre „a civil társadalom legjavából”. A legjavát Putyin válogatja össze, hogy engedéllyel kritizálhassák az állami hatóságok, köztük maga Putyin döntéseit.