Péterfy-Novák Éva

Portré

2019. január 17.

Fazekas István

Péterfy-Novák Éva

író

„Ötvenkét éves koromig egy sort se írtam. Annyira felnéztem arra, aki képes regényt alkotni, hogy porszemnek gondoltam magam hozzá képest” – hirdeti a sose késő elméletét az irodalmi életbe 2014-ben az ismeretlenségből terápiás blognak indult Egyasszony című regényével berobbant, 57 éves szerző. Saját ifjúkori történetét írta meg: súlyosan fogyatékos lánya, Zsuzsi rövid életét, első fia elvesztését és a bántalmazott feleség sorsát. Diósgyőri munkáscsaládban született, az olvasásba menekült, rengeteg időt töltött a diósgyőri könyvtárban. „A középiskolában nemcsak a kötelező olvasmányokat, hanem mindent elolvastam, amit az irodalomtanárom ajánlott. Anyukám pedig mindent elkövetett, hogy közel kerüljek a kultúrához. Színházba, kiállításra hordott, sokszor még Pestre is.” A debreceni egyetemre vágyott, de az osztályfőnök lebeszélte a családot: „Abban a közegben, ahonnan jövök, az érettségi is nagyszerű teljesítmény.” Kozmetikus lett, és egyik kamaszkori szerelmi csalódása után hamar férjhez ment. Zsuzsi után egy fiút is elveszített, végül elvált. Később két – mára felnőtt – gyereke apjával sem volt azonos hullámhosszon, ezért harmadik férjével nevelte fel őket. Működtetett varrodát és reklámügynökséget is. Amikor anyai teendői csökkentek, beiratkozott Miskolcon a bölcsészkarra. Ott, a kreatív írás kurzus vezetőjeként ismerte meg Péterfy Gergely írót, jelenlegi férjét. Nem diplomázott, de meglelte a boldogságot. Régi traumája oldására pszichológusa tanácsolta, hogy írja ki magából a fájdalmát. Így született meg a színpadi sikert is hozó első regénye. Most készülő műve szexuális visszaélésekről szól.

Kisorosziban él férjével és annak 18 éves lányával. Vér szerinti gyerekei önállóak: 28 éves fia mérnök, 25 éves lánya gyártásvezető és sminkes.

¬ Milyen választása van a bántalmazott nőnek? Játszani boldog szeretőt a külvilág előtt?

Nem kellett játszani, mert nem kérdeztek. A környezetemben mindenkinek horror volt a házassága, gondoltam, ennek így kell lennie. Sírógörcs, dühkitörés, depresszió helyett szervi ok nélküli ájulások, éjszakai rosszullétek jöttek. Kerestem a kapaszkodót, elmentem spirituális rendezvényekre, negyvenévesen megkeresztelkedtem, mert nagyon hinni akartam. Sajnos nem sikerült.