A kárpátaljai magyarok és a helyi kormányzat képviselői is kizártnak tartják, hogy Budapestnek köze lenne a tavaly februári ungvári magyarellenes támadásokhoz. De az is valószínű, hogy a következő hetekben megnő az etnikai feszültség.
Helyszínelők a KMKSZ-székház elleni második támadás után. Keresik a felbujtókat
MTI / nemes jános
Választásraválasztás
Julija Timosenko az ortodox karácsonyi misén. Listavezető
afp / Brendan Hoffman
Nehéz év elé néz Ukrajna, ahol márciusban elnök-, október végén pedig parlamenti választást rendeznek. Az Oroszország által 2014-ben megcsonkított ország – Moszkva annektálta a Krímet, és támogatta a két kelet-ukrajnai megyében szakadár köztársaságot létrehozott felkelőket – már hónapok óta kampányüzemmódban működik. A legnépszerűbb jelöltnek – Julija Timosenko volt kormányfőnek – is csak húszszázalékos támogatottságot mérnek a közvélemény-kutatók, a jelenlegi államfő, Petro Porosenko 6-8 százalékon áll. Az ukránok politikusokból való kiábrándultságát mutatja, hogy jelenleg többen voksolnának a népszerű komikusra, Volodimir Zelenszkijre, mint a regnáló elnökre. A döntés így mindenképpen az áprilisi második körre marad, s tovább bonyolítja a helyzetet, hogy valamennyi indulónak – a kívülálló Zelenszkijt leszámítva – viszonylag magas az elutasítottsági mutatója.
Az új államfő legitimitását gyengíti majd, hogy súlyos gondok vannak a választói névjegyzékekkel: a legutóbbi, 2001-es népszámlálás szerint az országnak 48 millió polgára van, ám a valós szám jelenleg inkább negyvenmillió körül lehet. Milliók élnek ugyanis az elcsatolt Krímben, illetve a szakadárok kezén lévő luhanszki és donyecki területeken, s ugyancsak milliók költöztek el az utóbbi években az 1991-ben függetlenné vált egykori szovjet tagállamból. A névjegyzékek nem, vagy csak alig követik a változásokat, s a politológusok szerint az állami adminisztráció támogatását élvező Porosenko így sokkal több vokshoz juthat majd, mint amennyit valóban neki szánnak a választók.
Akárki nyeri is meg a tavaszi csörtét, a kampány folytatódni fog. Az őszi parlamenti választást már most az elnökválasztás harmadik fordulójaként tartják számon, hiszen Ukrajnában az elnök csak akkor lehet erős, ha a mögötte lévő párt vagy koalíció a törvényhozásban is erős. A két választási kampányt nem a visszafogott eszközök jellemzik. Julija Timosenko ellenfelei például már meg is találták azt az egyik ellenzéki pártban politizáló Jurij Timosenkót, aki hajlandó indulni az elnökválasztáson. Mivel az ő monogramja ugyanaz, az őt „kitalálók” abban bíznak, pár ezer kapkodó vagy rosszul tájékozott voksoló majd Jurij, s nem Julija neve mellé teszi a keresztet.
A lakosságnak már csak töredékét számláló – a 2001-es cenzus szerint 150 ezres, mára inkább százezresre olvadt – magyar nemzeti közösség pártjai még nem döntötték el, kit támogassanak. A HVG értesülései szerint az ellenzéki pártok sorra látogatják a magyar politikusokat, s azt ígérik, visszavonják a kisebbségeket hátrányosan érintő törvényeket. És a Porosenko mellett állók is üzennek a magyaroknak. „Ennyi figyelmet és befolyást még soha nem kaptak a kárpátaljai magyarok, mint Hennagyij Moszkalj helyi kormányzásának idején. Sőt ez az adminisztráció többször a központi hatalommal is szembeszállt, hogy kiálljon a magyarok érdekei mellett. Ha Porosenko nem győz, akkor Moszkaljnak is mennie kell majd, s a magyaroknak nem lesz jó ellenzékben lenni” – vélekedett Jaroszlav Halasz kormányzóhelyettes.
