Bottalütötték

A Moszkva és Belgrád közti ellentét, ami a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája Jugoszláviát elítélő 1948. júniusi határozata nyomán vált nyilvánvalóvá, megszabta a szovjet blokk országainak viszonyát is Titóhoz. Kevésbé ismert, hogy ennek a nyílt politikai konfliktusnak a hátterében milyen adok-kapok folyt például a jugoszláv–magyar fronton. A hangzatos sajtókampányon túl mindkét oldalon kiterjedt titkosszolgálati akciók zajlottak, hogy valamiképp fogást találjanak a másikon. A legfontosabb harci feladatok közé tartozott a propagandakiadványok eljuttatása az ellenséges országba (magyar részről például 1952–1953 során összesen 100 ezer ilyet kézbesítettek a jugoszláv ellenzék tagjainak), illetve kémek, ügynökök beszervezése – tudható meg Ritter László történész már idézett tanulmányából. Az utóbbi szándékkal elsősorban a határ mentén lakókat cserkészték be, hol hazafias érzelmeikre apellálva, hol erőszakkal. Az általában már az első bevetésen lebukó ügynökök a határon gyakran botlottak határőrökbe, ami többnyire lövöldözésbe torkollt. 1949 és 1952 között egymást érték ezek a nemegyszer elterelésül kirobbantott incidensek, legalább száz ember halálát vagy súlyos sebesülését okozva.

Mint a kutatásokból kiderült, az évekig tartó erőfeszítések nyomán sem az akkoriban korántsem a hivatásuk magaslatán álló – nemegyszer hatásköri villongásokba bonyolódó, a háború előtti szakembergárdától megfosztott – magyar hírszerzési szerveknek, sem a titkos háborúban a kezdeményezést egyre többször magukhoz ragadó jugoszlávoknak nem sikerült igazán komoly informátorokra szert tenniük. A Rajk-per idején kezdődött emberrablások is csak kisebb sikereket hoztak: egy-két határőr, illetve rendőrjárőr kölcsönös elfogásán túl leginkább Bálint Lászlóék tudtak – ők is csak felemás – eredményt felmutatni. Politikai merényletet csak egyet dokumentáltak a történészek: 1949-ben a muraszombati UDB ügynöke lelőtte az ÁVH egyik ottani informátorát. A mindkét oldalon hatalmas energiát felemésztő hidegháború Sztálin halála után kezdett enyhülni, de véglegesen csak 1955 márciusában fejeződött be.