Egyország,kételnök

¬ 1992. február 4.: A hadseregben első forradalmi sejtjét tíz évvel korábban létrehozó Hugo Chávez alezredes a hozzá hű alakulatokkal puccsot kísérelt meg Carlos Andrés Pérez elnök ellen. Kudarcot vallott, feladta magát, de a társait megadásra felszólító tévébeszéde révén országos hírnévre tett szert. Két évvel később elnöki amnesztiával szabadult.

¬ 1998. december 6.: A szavazatok 56 százalékával elnökké választották a Simón Bolívar XIX. századi, venezuelai születésű latin-amerikai szabadságharcost példaképének tekintő Chávezt, aki a kampányában harmadik utat ígért a szocializmus és a kapitalizmus között.

¬ 1999. február 2.: Beiktatták Chávezt, aki rögvest népszavazást írt ki alkotmányozó nemzetgyűlés felállításáról. Az áprilisi referendum érvényes volt, decemberben pedig újabb népszavazáson 71 százalékos többséggel elfogadták Venezuela új alkotmányát, amely megerősítette az elnök jogkörét, és gyengítette a parlamentét. Az ennek alapján rendezett 2000. július 30-ai választáson Chávez hatéves elnöki mandátumot, pártja törvényhozási többséget szerzett.

¬ 2002. április 12.: A hadsereg lázadó tábornokai őrizetbe vették Chávezt, feloszlatták a nemzetgyűlést, érvénytelenítették az alkotmányt, és új elnököt iktattak be. A hozzá hű erők két nap után kiszabadították, és visszahelyezték hivatalába Chávezt.

¬ 2006. december 3.: A 74,7 százalékos részvételi aránnyal tartott elnökválasztást Chávez nyerte, a szavazatok 62,8 százalékát megszerezve 1947 óta a legnagyobb fölénnyel diadalmaskodott. A győzelmét követően bolívari szocialista forradalmat hirdetett, és megkezdte az államosításokat.

¬ 2007. december 2.: Elnöksége egyetlen politikai vereségeként Cháveznek nem sikerült népszavazáson elfogadtatni az államfői poszt betöltésére az alkotmányban meghatározott kétmandátumos korlátozás eltörlését, s azt, hogy szükségállapot idején felfüggeszthesse a sajtószabadságot, és vádemelés nélkül bebörtönözhessen embereket. A javaslatokat 51 százalékos többség utasította el.

¬ 2009. február 15.: A referendumon 54 százalék voksolt arra, hogy töröljék el az elnöki – és minden más választott – poszt betöltésére meghatározott limitet.

¬ 2012. október 7.: Az előző évben rákbetegséggel diagnosztizált Chávezt újra elnökké választották, a szavazatok 54 százalékát szerezte meg. Az alelnöke a külügyminiszteri posztról kiemelt Nicolás Maduro lett, akit 2012. december 9-én, a negyedik műtétje előtt hivatalosan az utódjelöltjének minősített.

¬ 2013. március 5.: 58 éves korában elhunyt Chávez, három nappal később Madurót beiktatták ideiglenes államfőnek.

¬ 2013. április 14.: A szavazatok 50,8 százalékával Maduro megnyerte a Chávez halála miatt kiírt elnökválasztást. Az ellenfele az az Henrique Capriles volt, akit az előző októberben Chávez is legyőzött.

¬ 2014. február 18.: A hat nappal korábban kirobbant tüntetések szervezésének vádjával őrizetbe vették Leopoldo Lópezt, az ellenzéki szociáldemokrata Népi Akarat (Voluntad Popular) párt vezetőjét. 2015 szeptemberében 13 év és 9 hónap börtönre ítélték, 2017 októberétől házi őrizetben tartják.

¬ 2015. december 6.: A Demokratikus Unió Kerekasztal elnevezésű ellenzéki szövetség a parlamenti választáson fölényes győzelmet aratott, és 16 év után szorította kisebbségbe a szocialista pártot. A kétharmados többséget Maduro azzal szüntette meg, hogy az embereivel feltöltött legfelső bíróság nyomására három ellenzéki képviselő visszaadta a mandátumát.

¬ 2017. július 30.: Az ellenzéki többségű parlament kiiktatására tartott népszavazáson a kormány állítása szerint a 31 milliós országban 8 millióan voksoltak arra, hogy alkotmányozó nemzetgyűlést hozzanak létre. Az ellenzék bojkottálta a referendumot, így az 545 tagú, magát minden hatalmi ág fölöttinek minősítő testületbe kizárólag a szocialisták és a vele szövetséges pártok jelöltjei kerültek be, köztük Maduro felesége és fia is.

¬ 2018. május 20.: Az elnökválasztást a szavazatok 68 százalékával Maduro nyerte. A részvételi arány a 2013-as 80 százalékkal szemben csak 46 százalék volt, a valódi ellenzéki jelölteket nem engedték elindulni, és a külvilág a voksolást csalásokkal sújtottnak minősítette.

¬ 2019. január 10.: Madurót beiktatták az új elnöki mandátumára.

Egy hónapja még Venezuelában is kevesen ismerték, ma viszont a fél világ az ország legitim elnökének tekinti a 35 éves Juan Guaidót. A politikus az ellenzéki szociáldemokrata Népi Akarat (Voluntad Popular) párt vezetőjének, a házi őrizetben és a sajtótól elszigetelve tartott Leopoldo Lópeznek a tanítványa, és az ellenzéki hatalommegosztásnak köszönhetően vette át a parlament elnöki tisztét január 5-én a távozó 74 éves Omar Barbozától. Guaidó azon a 2015-ös választáson jutott először mandátumhoz, amelyen az ellenzéki szövetség kétharmados többséget szerzett.

A külvilág egyre nagyobb részéhez hasonlóan az ifjú politikus sem tekinti érvényesnek a tavaly májusi elnökválasztás Maduro győzelmét hozó eredményét, és az alkotmánynak az államfő érdemtelenné válásáról szóló szakaszára hivatkozva nyilvánította magát az ország vezetőjének. Egyelőre sikerült maga mögé felsorakoztatnia az ellenzéket, amelynek pártjai korábban gyakran civakodtak egymással, elősegítve a diktátornak tekintett Maduro hatalmon maradását. Guaidót nemcsak a fiatalsága segíti – mert a kormány így nem tudja a bolívari forradalom 1999-es kezdete előtti rezsimhez kötni –, hanem az is, hogy a nála ismertebb és idősebb ellenzéki vezetőkkel szemben nem volt az elit tagja, a középosztályból érkezett a politikába.

Guaidó egy taxisofőr és egy tanárnő fiaként, a Caracashoz közeli kikötővárosban, La Guairában született. Hatan voltak testvérek, s a család is megszenvedte a La Guairát sújtó 1999-es földcsuszamlást, ami Hugo Chávez elnök kormányának első – és rosszul kezelt – válságát hozta, Vargas államban legalább 30 ezren haltak meg. Guaidó az Andrés Bello Katolikus Egyetemen szerzett mérnöki végzettséget, a washingtoni Georgetown Egyetemen pedig közigazgatásból mesterszakos diplomát. Egyetemistaként bekapcsolódott abba a diákmegmozdulásba, amely szerepet játszott abban, hogy a 2007-es népszavazáson elutasították azt a javaslatot, ami nagyobb hatalmat adott volna Cháveznek. Az összecsapásokba torkolló tüntetéseken a rendfenntartó erők gumilövedékkel is eltalálták, aminek nyomait máig mutogatja a nyakán.

A vékony, magas termetű Guaidó imádja a baseballt, és szeret salsázni, akár nyilvános rendezvényen is. Nős, a lánya egyéves. Tudja, azzal, hogy Venezuela elnökének nyilvánította magát, fizikai kockázatot is vállalt az ellenzékiekkel egyáltalán nem kesztyűs kézzel bánó rezsimben. Guaidót örök optimista harcosnak, szerénynek és őszintének nevezte barátja, a Chile caracasi nagykövetségén menedéket keresett ellenzéki politikus, Freddy Guevara.