El lehet jutni a népi hímzéstől a pollocki festészetig? Elég napi egy fej káposzta egy művésznek? Érdemes szembeszállni a hatalommal, a műkereskedelemmel? A Magyar Nemzeti Galéria Csak tiszta forrásból című Korniss Dezső-kiállításának kurátora szerint bármi elképzelhető.
Korniss Dezső a szentendrei nyári művésztelepen 1979-ben és Együgyűek című képe 1949-ből. Kitaszított leprásnak nevezte magát
MTI / Molnár Edit; magyar nemzeti galéria, nudelman-gyűjtemény
Lakodalomaholtakon
A második világháború után úgy tűnt, eljött az idő, amikor a magyar művészet csatlakozhat a legmodernebb európai trendekhez, sőt hatással is lehet azokra. A mások mellett Kassák Lajos és Kállai Ernő művészettörténész által alapított Európai Iskolának tagja volt például Anna Margit, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, Szántó Piroska, Vajda Júlia és Vilt Tibor. A művészek nemcsak Kelet és Nyugat között akartak hidat építeni, hanem az addig méltánytalanul mellőzött nagy magyar művészek felé is, akiket elődjeiknek tekintettek, mint Ámos Imre, Derkovits Gyula és Vajda Lajos. Bármilyen heterogén volt a csoport összetétele, új korszak kezdetét jelezte a magyar művészetben. A kegyelmi időszak azonban hamar véget ért; 1948, a fordulat éve után a hatalom már nem tűrte meg a nyugatos művészeket, nem állíthattak ki többé, szellemi emigrációba kényszerültek.
Korniss Dezső, miután 1945 májusában hazatért a háborúból, egyik alapítója lett az októberben létrejött csoportnak. A pusztulás képei, az átélt borzalmak végérvényesen széttörték korábbi művészi világát: új alkotásain abszurd figurák, gonosz lények, félelmetes bogarak, groteszk szörnyek, ördögök jelentek meg – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria Csak tiszta forrásból című, április 7-éig nyitva tartó, a művész életművét bemutató kiállításán. A zárt kompozíciók, a homogén színekkel festett leegyszerűsített formák szigorú rendje egy félelmetes vízió képét tárja elénk: a háborúban elpusztult, önmagát megsemmisítő civilizáció utáni korszak világát, az ember utáni világot. Ennek az időszaknak fő műve és betetőzése a Bartók Bélának ajánlott Tücsöklakodalom című kép. A festményt háborús élmény inspirálta. Korniss egy ütközet után elcsigázva csendes mezőre ért, ahol fáradtan elnyúlt, és a tücskök ciripelését, a bogarak reptét hallgatva pihente ki magát. Még körülnézni sem volt ereje. Amikor kicsit összeszedte magát, akkor látta csak meg, hogy a békés mezőt holttestek borítják. A kép különös lényei azonban nemcsak az elmúlást idézik meg, hanem az újrakezdés, az élet örök körforgásának optimizmusát is, és benne van a Bartók Házasodik a tücsök című zeneműve ihlette játékosság, vidámság is.
