Meztelen
Szövegként, látványként meztelenséget kínál az Alibi a következő hat hónapra. A könyvsorozat 21. almanachjának szerkesztői – magukat is beleértve – majd félszáz szerzőt és száznál több képzőművészt mozgósítottak a pajzánságra csábító, ám szinonimák tucatjával és továbbgondolásokkal korlátlanul tágítható hívószó köré. Az összeállítás olvasója valóban tobzódhat: remek versek, novellák, önvallomások, történeti visszatekintések, néprajzi elemzések váltják egymást. A frivol könnyedség (Csányi Vilmos: „az állatvilág nagyon jól elvan meztelenül, az ember valamiért nem”) és meghökkentő képzettársítás (Jolsvai András tárcanovellája a meztelen – értsd: füstszűrő nélküli – Symphonia – értsd: cigaretta) jól megfér mondjuk egy XIII. századi költő, bizonyos Hurokkötő vaskos poémájával (Márton László felfedezésében, fordításában). Figyelemre méltó az almanach emancipációs értékrendje is. A hímtag ugyanúgy terítékre, vagyis kitárgyalásra kerül (Csepelyi Adrienn-nél a „miniatűrség”, az Orgia című regénye témájától, az 1944-es nyilas téboly taglalásától szabadulni nem tudó Zoltán Gábornál a körülmetélés okán), mint Ladik Katalin hívogatóan vonzó mellei. Ezek megvillanásai 1970-ben egy pesti művelődési házban tartott versköltészeti performance-on politikai botrányba torkolltak (amint az a „nagy nekivetkőzős ügy” hervasztó prűdséget árasztó dokumentumaiból kiderül). Tüzetesebb tanulmányozást érdemelnek a kötet jól válogatott illusztrációi is. Valószínűleg valamennyi olyan mögöttes információkat is rejt, mint amilyeneket Balla Demeter hátborzongatóan szép felvétele. Az 1984-es, ikonikus képről (amelyen a fotós a pucér Ádámot és Évát öregen, megereszkedett bőrrel örökítette meg) Hegyi Zsolt esszéje hámozza le a titkait.
