Bekosarazva

Az NBA talán sosem volt még ilyen jó állapotban tehetségek szempontjából. Még játszik minden idők egyik legjobbja (sokak szerint Jordan után egyenesen a legjobb), LeBron James, napról napra csodálhatjuk minden idők legjobb dobóját, Steph Curryt vagy éppen a sokak által nem kedvelt, a bírókat gyakran az orruknál vezető James Hardent.

Lassan eltűnnek a posztok. Néhány évtizede a játékosokból valahol 208–210 centi felett elveszett a gyorsaság, a robbanékonyság, az elegancia. Ma az NBA tele van a triplákat is vajkézzel szóró óriásokkal, akiknek leheletfinom gólpasszai és labdavezetése egy irányítónak is a becsületére válna.

És ezeket a játékosokat egyre tovább láthatjuk játszani. A 34 éves LeBron James ugyan egy makacs ágyéksérülésből van visszatérőben, de a 16. szezonjában, több mint 45 ezer játékperc után ez is belefér. Atlantában Vince Carter a napokban ünnepelte a 42. születésnapját, és decemberben volt még 21 pontos meccse.

Egyre jobbak a körülmények. A csapatok magánrepülőn utaznak, a játékosok krioterepiás kezeléseken regenerálódnak −110 és −190°C közötti hőmérsékletre hűtött gázban, és nemritkán napi 12 órát alszanak. A táplálkozás szerepe is felértékelődött, a legtöbb újonc az első fizetését ma már autó helyett egy séf alkalmazására költi. Jelentősen átalakult a játékosok felkészülése is. A súlyok emelgetése helyett a törzsizomzat megerősítésén van a hangsúly, rengeteg a saját súllyal, labdákkal, szalagokkal végzett gyakorlat, így ma már csak elvétve tűnik fel a pályán egy-egy, az 1990-es években mindennapos látványnak számító izomkolosszus.

Sérülések ettől még sajnos továbbra is előfordulnak, de a hordható kütyükből és a kamerákból kinyert adatok egyre biztosabban képesek jelezni, ha egy játékosnál nő ennek a kockázata. Ennek köszönhetően az elmúlt években az NBA-ben is megjelent az európai labdarúgásban évek óta elterjedt pihentetés intézménye, így gyakran előfordul, hogy ha egy csapatnak két egymást követő napon van mérkőzése, akkor a másodikat egy-egy kulcsjátékos kihagyja.