Lopottcsillag

Látványos színpadi elemekkel spékelte meg Molnár Ferenc Liliomjának alapmotívumait a színészi alakításai mellett már rendezőként is többszörösen bemutatkozott ifj. Vidnyánszky Attila. A Szent István körúti teátrum egykori házi szerzője talán legismertebb, az idén 110 éves színművének párbeszédes részeit a rendezéseiben a mozgásnak mindig különleges szerepet szánó ifj. Vidnyánszky pantomimmal meséli el. Ilyen a kártyacsata-jelenet, amikor a rablásra készülődő Liliomtól a reménybeli zsákmányt nyeri el a társa, Ficsúr. Arra a hírre, hogy Juli terhes, Liliom nem szövegben mondja el zavaros lelkiállapotát és cikázó gondolatait, hanem a rendező nyugtalan ritmusú zenével és villódzó fényekkel érzékelteti. A merész technikai megoldások a túlvilági jelenetekben talán még jobban működnek. A rendező értelmezése szerint a purgatórium nem fortyogó üst, hanem egy kispolgári ízléssel berendezett, csipketerítős, bürokratikus (só)hivatal. A formai szempontból kísérletező kedvű előadás mindazonáltal moralizálástól mentesen őrzi meg Molnár Ferenc darabjának eredeti humorát és drámaiságát. A címszereplő Liliomot pedig a sovány testalkatú és simlis mosolyú Hajduk Károly olyan zsivánnyá formálja, akinek még a gaztettei is megbocsáthatók.