Szigetelésekkora

„Heten vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb, ennek minden előnyével és hátrányával” – mondja a Kalocsán született, vallásos nagycsaládban felnőtt, hamarosan 35 éves költő, slammer. A fél református énekeskönyv máig a fejében van, akárcsak a rengeteg idézet a Bibliából, amelyeket műveltsége alapköveinek tart. Ám újabban az amerikai ufó- és reptiliánvadász trash valóságshow típusú műsorokból is merít ihletet a Polaroidokkal és a slam poetryvel befutott költő. „18 évesen, Kemény István és Parti Nagy Lajos műveivel megismerkedve ért az első nagy kortárs versélmény, és a mából nézve egészen rémületesnek tartom, hogy sosem volt B tervem, egyedül az, hogy költő leszek” – teszi hozzá a Dalok a magasföldszintről című kötetével 2010-ben debütáló szerző. Az érettségi után részben ezért is költözött Budapestre és kezdett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztétika–kommunikáció szakára járni. Majd később a Károli Gáspár Református Egyetemen elvégezte a japán szakot műfordító specializációval. „Azon túl, hogy időnként hangot adtak a karrierterveimmel kapcsolatos félelmeiknek, mindig támogató volt az otthoni közeg. Már az apai nagyapám is rajongott az irodalomért, a házuk tele volt könyvekkel. Egy sor költőről, például Zelk Zoltánról, Páskándi Gézáról, apámtól hallottam először. Anyám pedig, aki 10 éves koromban meghalt, bejelölte, hogy meddig szabad elhinni, amit írnak a történelemkönyvekben.”