Kissébogarasan

Egyre jobban érzik magukat Magyarországon a kukoricamolyok. A nálunk honos lepkék eredetileg nem kukoricán, hanem például kenderen és komlón fejlődtek, a tengeri csak utóbb került be az étrendjükbe, miután megérkezett hozzánk Amerikából. A napjainkban egyre melegebb időjárás annyira kedvező a faj számára, hogy míg korábban többnyire csak évi egy generációt tudott nevelni, ma már az ország északi területein is felcseperedik a második nemzedék, sőt tavaly Dél-Magyarországon már a lepkék harmadik rajzását is megfigyelték. Ha kukorica kerül a terítékükre, akkor megrágják a leveleit, a virágzatát, belerágják magukat a növény szárába és végül a csőbe is, így komoly kártétel esetén az emberek szempontjából befellegzett a kukoricamajszolásnak.

Nem hagyták magukat a kutatók a Debreceni Egyetem Mezőgazdasági, Élelmiszer-tudományi és Környezetgazdálkodási Karának és a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóintézetének növényvédelmi intézeteiben. Azt próbálgatták, hogyan tudnak túljárni az állat eszén. „Addig kutyultunk – magyarázza mindenki számára érthetően Nagy Antal adjunktus –, míg meg nem találtuk a faj egyedei számára legvonzóbb illatot, amit csalétekként használhatunk a rajzás előrejelzésében.” Szakszerűbb nyelvezetre váltva azt is elmondja, hogy a fenil-acetaldehid és a 4-metoxi-fenetil alkohol elegye bizonyult a legmegfelelőbbnek a kukoricamolyok csapdába csalogatására. A cél az volt, hogy a rovarcsapdákat kihelyező kukoricatermelők minél pontosabb adatokat kapjanak a moly rajzásának idejéről. A csúcs környékén ugyanis a legtöbb rovar petét rak – márpedig ez az a pillanat, amikor a védekezés a leghatékonyabb lesz.