Hálózatiszemélyek

MTI / Varga György

A kormánynak egyelőre nem érdeke megalkotni azt a rendeletet, amely mérsékelhetné a balesetek kockázatát a zebrákon. Pedig az elmúlt hetekben is több halálos baleset történt kijelölt gyalogátkelőhelyeken, és ilyenkor rendre felmerül a gyanú, hogy esetleg a LED-es technológia okozza a tragédiát. Miután pedig a nagyvárosok jelentős részében az Elios szerelte fel az új lámpákat, a helybéliek gyakran ezt a kivitelező céget hibáztatják. Egyelőre azonban vajmi kevés esély van arra, hogy tisztázni lehessen ezeket az eseteket, és ha a technológiát telepítő vállalkozó valóban hibázott, akkor rajta kérjék számon az emberéletet, bármelyik cégről legyen is szó.

A közvilágítási rendelet lenne hivatott arra, hogy meghatározza a lámpák minimális műszaki követelményeit, ám az ezredfordulón hatályon kívül helyezték a jogszabályt, azóta pedig egyik kormány sem pótolta a hiányt. Ráadásul a közvilágítási szabványok között sincs olyan, amely a zebrák megvilágítására vonatkozna, csupán olyan létezik, amelyet az útvilágításra szabtak. A kettő között azonban óriási különbség van, mert bár a közvilágítás elsődleges rendeltetése az utak felületének láthatóvá tétele, a gyalogos a vízszintes útfelülethez képest egy függőleges test, így ahhoz más megoldás kellene. Kitalálták már azt is, hogyan kellene a járókelőt láthatóbbá tenni, csak az jóval precízebb megoldást igényel, így drágább is. A többletköltséget azonban senki sem szeretné állni. A HVG információi szerint a szóban forgó közvilágítási rendelet ugyan évek óta készül, de még további évekbe kerül, mire el is tudják fogadni.

Az egyik legnagyobb probléma az, hogy mi történik a már elkészült beruházásokkal, ha az új szabályokat bevezetik. Elfogadják, hogy számtalan olyan zebra van az országban, amely nem felel meg az előírásoknak, és ezért balesetveszélyes? Vagy újabb tízmilliárdokat kell előteremteni, hogy a rendeletnek megfelelően átalakítsák az átkelőhelyek megvilágítását? Amíg ezen dilemmáznak, maradnak a balesetveszélyes helyszínek. A Közlekedéstudományi Intézet a HVG kérdésére azt válaszolta, hogy nem vizsgálja a LED-es közvilágítás közlekedésbiztonsági hatásait, és nincs információja róla, hogy más intézmény foglalkozott volna ezzel a kérdéssel.

Marad a rendőrség. Jelenleg a helyszínelők döntenek arról, kérnek-e igazságügyi szakértőt a megvilágítás vizsgálatára. A HVG úgy tudja, általában kérnek. Értékelésük azonban hamar zsákutcába torkollik. Ha azt a kérdést teszik fel, hogy szabványos volt-e a világítás, akkor a válasz az, hogy nincs szabvány a zebra megvilágítására. Arra a kérdésre pedig, hogy az autó vezetője láthatta-e a gyalogost, a világítás technológiájától függetlenül nincs objektív válasz. A teszthelyzetekben a rendőr és a hatósági tanú előre tudja, hogy meg kell látnia a gyalogost vagy az azt imitáló bábut, és így mérik le az észlelési távolságot, míg a sofőrnek csak feltételeznie kell a járókelő felbukkanását.

Reviczky Zsolt

Megfelelő após vagy rokoni kapcsolatok híján nem mindenki olyan szerencsés, hogy a megválasztott kormánya intézkedik, és törleszti a kifizetendő számláit. A KPMG 2017-ben készült tanulmánya alapján 2007 óta az uniós támogatások magyar kedvezményezettjei közül több ezernek kellett visszafizetnie együttesen százmilliárdos nagyságrendű juttatást, mert a hazai vagy az uniós hatóságok szabálytalanságokra bukkantak. Habár Tiborcz István 2015-ben megszabadult az Eliosban lévő részesedésétől, az Európai Unió csalás elleni hivatala, az OLAF az azt megelőző projektekben is talált visszaélésre utaló jeleket, így a brüsszeli hatóságok minden bizonnyal visszautasították volna ezeknek a számláknak a kiegyenlítését. Ezért a magyarországi irányító hatóság úgy döntött, hogy be sem nyújtja a számlákat. Így most úgy tűnik, végleg a magyar adófizetők állják azt a 13 milliárd forintot, amelyet az Elios kapott a közvilágítás korszerűsítéséért a zömében vidéki nagyvárosokban.

Ez az eljárás pedig kísértetiesen hasonlít a legkorruptabb latin-amerikai országok hatalmasságainak jól ismert gyakorlatára, amelyet röviden úgy foglalnak össze: „A barátaimnak mindent, az ellenségeimnek a törvényt.” „Jól érzékeli, hogy a jog egy alapvető hiányosságáról van szó ezekben az esetekben – magyarázza Fleck Zoltán jogszociológus, az ELTE egyetemi tanára –, ez pedig az általánosság, a jogegyenlőség és közvetve a jogbiztonság hiánya.” Márpedig ezeknek az érvényesülése nélkül nem jogról, hanem egyedi parancsokról beszélünk. Az ilyen típusú hatalmi gyakorlat nem egyszerűen visszaélés a joggal, hanem kilépés a jogon kívüli világba. A jogalkalmazó ilyenkor megsérti a jogállam alapvető kritériumát, a jogérvényesítés általánosságát. Ha ilyet tesznek a jogalkalmazó intézmények, akkor elvesztik pártatlanságukat, holott ez alapvető eleme a jogállamiságnak – teszi hozzá Fleck.

Pedig az ELTE-n már egy másodéves joghallgatónak kötelező olvasmány Lon Fuller amerikai jogfilozófus 1969-ből származó, ma már klasszikus szövege: Az erkölcs, ami lehetővé teszi a jogot. A mese egy tájékozatlan uralkodóról, Rex királyról szól, aki minden hibát elkövet uralkodása közben. Az alábbi részlet egybecseng a Magyarországon tapasztalható viszonyokkal: „Első intézkedése még drámai volt és biztató. Mindent tiszta lappal akart kezdeni, kihirdette hát alattvalóinak, hogy azonnal hatályon kívül helyez minden törvényt. Ezután új törvénykönyv szövegezésébe kezdett. (…) Az egyes viták eldöntéséhez megvolt ugyan a kellő önbizalma, de a döntések világos indoklása már nem sikerült neki. (…) Miután meghozott több száz ítéletet, sem ő, sem alattvalói nem tudtak felfedezni azokban semmilyen szabályosságot. Indoklásainak általánosítási kísérletei csak növelték a zavart, mivel félrevezették alattvalóit, és saját szerény ítélőképességét is megzavarták a későbbi ügyek eldöntésekor.”