Nagyúrigesztusok

A legnagyobb mecénás az MNB 2014-ben létrehozott Értéktár programja volt, amit az Európai Központi Bank a kezdetek óta támadott, mert a jegybank valójában költségvetési feladatokat látott el azzal, hogy állami múzeumok gyűjteményét gyarapította. Az MNB tavaly – formálisan nem a kritikák miatt – lezárta a programot, s a HVG kérdésére elárulták, hogy a tervezett 30 milliárd forintból 13 milliárdot költöttek el mintegy 34 műtárgy, illetve gyűjtemény megvásárlására. Például Tiziano Mária a gyermekkel és Szent Pállal című képéért 4,5 milliárd, forintot fizettek ki. Elsőrendű, megkérdőjelezhetetlen eredetiségű és tulajdonosi hátterű alkotásokat vásárolt a jegybank, de nem volt szempont a spórolás, piaci árat fizetett a műkincsekért. Amikor kicsit bonyolultabb volt az ügylet, mint például a Seuso-kincs esetében, vagy a piacinál magasabb az ár, mint Munkácsy Golgotája esetében – Pákh Imre a szakértői ajánlások duplájára srófolta fel a fizetendő összeget –, a Miniszterelnökség lépett be vásárlóként.