Hurok
„Azt akarod mondani, senki nem áll e mögött a kibaszott Ferkanter mögött? Mégis ő nyert? Csak mert neki volt a legjobb pályázata? Hát hülye vagy?” – támad államtitkárára az ízléstelen nyakkendőt viselő miniszter, majd kiadja az ukázt: addig vonják vissza és írják ki újra a pályázatot, amíg nem az ő pártfogoltja lesz a befutó. A hatalmi mentalitást ismerve hitelesek a párbeszédek Kerékgyártó István színművében. Még az is lehet, hogy pont így hangzottak el a hét lakattal őrzött irodákban, amelyekbe a szerző, mielőtt író lett, hivatalból bejáratos volt. A rendező Bagossy László sokat fáradozott, hogy a stuttgarti premier után itthon is bemutassák a darabot, mert ez a magyarokról szól. A német nézők „úgy figyelték, mint egy ismeretlen bolygó lakóinak tragikomikus, de távoli életét”. Az iróniát erősíti, hogy Kákonyi Árpád emelkedett barokk zenével ellenpontozza a profán társadalmi, politikai körképet. A színészek az epizódok közt több szólamban énekelnek, virtuóz recitativókat adnak elő. A kétszereplős jelenetekben az egyik fél hatalmi pozícióból porig alázza a tőle függő másikat. A miniszter az államtitkárt, aki ezután meneszti az alája rendelt vállalat igazgatóját, ő megzsarolja a hozzá tartozó hálózat tulajdonosát, aki emiatt szakít az egyik boltját vezető szeretőjével, az kirúgja a pénztárosát, a nő rácsapja az ajtót a hitelezők által fenyegetett öccsére, a fiú pedig prostitúcióra veszi rá a barátnőjét. Az ő kliense lesz a miniszter… Az előadás plakátján Magyarország-ívben kígyózik a kötél. A pénzéhes lefelé taposás népszokása itt mindenkit megfojt.
