Guerilla

A világosi fegyverletételt követően sok százan, de lehet, hogy több ezren átjutottak a szabadságharcosokat üldöző császári és cári csapatok ellenőrző pontjain, ám mivel haza nem mehettek, az ország általuk ismert lápos vidékein, erdőkben húzták meg magukat. Voltak, akik azt gondolták, a szabadságharc szent ügye még nem bukott el végérvényesen, az csak pletyka, hogy Görgei a túlerővel szemben letette a fegyvert. És voltak olyanok is, mint Barnabás (Váradi Gergely), aki nem akart mást, mint folytatni az életét. Talán arra gondolt, hogy ha nem követett el semmit, megúszhatja. Amikor egy osztrák járőr feltartóztatja, megmondja az igazat: soha nem volt katona, hazafelé igyekszik. Amikor egy brutális kivégzést követő zűrzavarban sikerül megszöknie, egy maroknyi szabadságharcos táborában azt hazudja, katona volt, honvédként harcolt. Az igazság pedig egyszerű, már a sorozáson is az öccse jelentkezett helyette, most őt keresi, és ebben a táborban meg is találja sebesült fivérét. Kárpáti György Mór filmjében mindenki a megmaradásért küzd: a rangidős tiszt, Csont Sándor, a harcképtelenné vált férfiakat ápoló lányok, és ugyanez vonatkozik a rájuk vadászó ellenségre is. A Guerilla rezignált és feszült film, hiszen a várakozásról szól, amelyet a fel-fellobbanó, majd kihunyó remény táplál, de kegyetlen képei inkább azt üzenik, hogy egy háborúban a túlélési ösztönök győzedelmeskednek az érzelmek fölött.