Fekete Ernő
Portré

¬ A színházi védettségén kívül kevéssé találja fel magát a hétköznapokban?

Manapság már jobban eltéblábolok az életben, mint fiatalabb koromban. Hosszú évekig idegennek, bizonytalannak, ismeretlennek számított a külvilág. A színház a második, sokszor inkább az első otthonom. Emlékszem, fiatal színészként az egyik improvizács fellépés utáni izgalmamban nem hazamentem, hanem bemenekültem a Katonába.