Farkas Zoltán

munkatárs

Kerítésekéskörítések

„Mostanra nem maradt semmi, reménytelenség se maradt, kifogytunk a jövőből” – így töpreng a narrátor Esterházy Péter 2011-ben publikált Oratorium balbulum című szövegkönyvében. Ehhez Eötvös Péter komponált zeneművet, amelyet a napokban mutattak be Budapesten. A monológot a narrátor így folytatja: „Mindenhová kerítéseket húzunk, a kerítést is bekerítjük. Belül vagyunk mi, kívül… hát azok nem mi vagyunk. Az idegen szép, mondtuk harminc éve lelkesen, most inkább nem mondunk semmit, vagy ha mégis, akkor hogy az idegen az, akit nem ismerünk, nem ismerjük a szokásait, jár-e templomba, és ha igen, milyenbe; mikor térdel, mikor ül, mikor áll, mit eszik, mik a fűszerezési preferenciái, veri-e a gyerekét, és minő hévvel, feleségét?, magát?, minket?, flagelláns-e, vagy bokszert használ, és használ-e vécét, mos-e kezet, lopós-e? ez kulturális hozadék, vagy benne van a vériben? – egy biztos hát: félünk, ijedelemben ülünk. Az emberiség megijedt magától.”