Orbán Viktor európai játékterét az adja, hogy már mindenki elkönyvelte a Fidesz nagyarányú választási győzelmét, és semmi sem látszik, ami veszélyeztetné a helyzetét. A lengyel ellenzékkel szemben a magyar csak a színpadon lép fel egységesen. Március 15-e is ennek a bizonyítéka. Az ellenzék az ünnep előtt megfogalmazta a saját 12 pontját, közösen követelnek többek között demokráciát és jogállamot, valamint felmelegítették a decemberi tüntetéshullám során megfogalmazott elvárásaikat (független közmédiát, európai ügyészséget és a tudomány szabadságát). Önmagában a felszólalók összejövetelét is be kéne jelenteni a rendőrségen. Húszan mondják el ünnepi gondolataikat, és nyilván azt is elismétlik, hogy az egykori Ellenzéki Kerekasztal mintájára nemzeti egyeztető fórumot állítanak fel, ahol kidolgozzák a nemzeti minimumot és a 12 pont megvalósítási tervét. Ezt követően pedig mindenki kampányba kezd a másik ellen.
A közös EP-lista ötlete nem élte túl a telet, és még a kisebb összeborulásokból sem lett semmi (a felvetés szintjén létezett egy baloldali és egy Jobbik–LMP közös indulás lehetősége). A májusi egységfront gondolatát a szocialista pártelnök vetette fel. Tóth Bertalan azóta az MSZP önálló listájának első helyét vállalta magára, egyelőre még a Párbeszéddel sem kötötték meg az alkut. A problémát információink szerint az jelenti, hogy hányadik helyre engedik fel Jávor Benedeket. Ha a párbeszédes EP-képviselő csak negyedik a listán, akkor meg kell bíznia abban, hogy nemcsak Tóth tartja a szavát és engedi át a helyét másnak, de az MSZP sem él azzal a trükkel, hogy a listán következő jelölt helyett maga döntsön a pártelnök által szerzett mandátum pótlásáról. Tóth Bertalan állítólag azért dobta be mindenféle egyeztetés nélkül a közös lista ötletét, hogy valami emlékezeteset, nagyot mondjon, és úgy érezte, a társadalmi nyomás is erre készteti az ellenzéki pártokat.
A közösködés az elemzőket is megmozgatta. A Political Capital egy elemzésében azt írta, nem egyértelműen csodaszer a Tóth által bedobott ötlet, ugyanis a mandátumkiosztási mechanizmusnál jóval fontosabb, hogy mely politikai stratégia, üzenet, aktivitás mozgósítja nagyobb számban a szavazókat. A Medián kalkulációt is végzett a témában február közepén; arra jutott, hogy az ellenzéki közös lista nem hoz, hanem csak elvisz szavazatokat, és a veszteség különösen nagy, ha a Jobbik is rajta van a listán. A Publicus Intézet pedig, egyfajta folyamatábraként, január végén kikutatta, hogy a közös lista bejelentése feltüzelte a választói kedvet, majd február végén már azt állították, hogy az EP-választás előtt kölcsönösen kiszeretnek egymásból a balpártok és a Jobbik szimpatizánsai, végül néhány napja mégis azt közölték, felmérésük szerint a választók büntetni látszanak a külön indulást.
Míg az elemzők vitáznak, az ellenzéki pártoktól azt hallani, hogy az egész EP-választás csak púp a hátukon. Semmi pénzük nincs, alig van mit nyerni, és még meg is alázza őket a kormánypárt. Beszédes, hogy a Jobbiknak még listája sincs. ¬ TÓTH RICHÁRD
