Szabadúszók

Nem az a lényeg, hogy egy férfi milyen nadrágot visel, a lényeg ott lapul alatta. Ennél is fontosabb, hogy minden férfinak lelke van. A francia szinkronúszócsapat története természetesen kitalált, de ha ilyen jól futnak a férfipotenciált megemelő keserédes vígjátékok, akár valósággá is válhat. Az Alul semmi és a Férfiak fecskében korábban bebizonyította, hogy akkor is tartogat az élet csodálatos fordulatot, ha valaki munkanélküli-segélyen él, a felesége a gyerekkel együtt ismeretlen helyre költözött; a depresszióból is ki lehet keveredni, csak akarni kell. Minél több padlón lévő férfi akarja, annál jobb, és még viccesebb. A francia változat munkatársait irányító Gilles Lellouche olyan ideális csapatot állított össze, hogy a medencében vigaszra, megértésre és szeretetre vágyó, elesett, megalázott vagy egyszerűen maguktól reménytelen hét lúzer csődtömege sokkal nagyobb, mint az általuk kiszorított víz súlya. Ráadásul a trénerük – egy éppen szünetet tartó szép, szőke, alkoholista nő – belátja, hogy itt a hagyományos edzésmódszerek nem segítenek, ezért a motivációs tréning részeként Rilkét olvas fel nekik. A norvégiai világbajnokságra mindenki viszi magával a szorongásait, a nőkkel kapcsolatos gátlásait, a túlsúlyát, így miközben a néző már mindenkit külön-külön megszeretett, egyre fenyegetőbbé válik, hogy az is csoda lenne, ha nem együtt fulladnának a vízbe.