Sietvehaladnak

Egy évtizede komoly dilemma elé került a rövid és közepes távolságú repülésekre alkalmas 737-eseket az 1960-as évek közepe óta forgalmazó Boeing. Bár sorra jöttek ki az új, több ember szállítására képes, a korábbiaknál hatékonyabb változatok, vetélytársa, az Airbus kezdett előnybe kerülni az A320 Neo gépekkel. Az amerikai cégnél felmerült egy teljesen új típus tervezésének a lehetősége is, ám végül úgy döntöttek, inkább a 737-es új változatával, a Maxszal próbálják visszaszerezni az előnyt.

A 737-esek szárnya azonban alacsonyan van, így az új, nagyobb hajtóműveket a törzstől messzebb kellett elhelyezni, ezzel viszont megváltoztak a repülő aerodinamikai tulajdonságai. Ennek következtében a Max elődjeinél hajlamosabbá vált az átesésre – a felhajtóerőnek a túl meredek emelkedés okozta elvesztésére –, így a Boeing kifejlesztette az MCAS nevű szoftvert, amely ilyen esetekben automatikusan lenyomja a gép orrát. A szoftver vagy az azt adatokkal ellátó érzékelő hibája miatt azonban néha akkor is működésbe lép az automatika, amikor a gép megfelelő szögben halad, s éppen emiatt lép fel a lezuhanás veszélye.

Az eszközt ugyan ki lehet kapcsolni, ám a kézikönyvekben a Boeing nem magyarázta el alaposan a teendőket, s a képzési programokba sem került be az MCAS-rendszer részletes ismertetése. A Boeing most a program átírását ígéri; a szakértők szerint ez legalább két hónapig tart, s dollármilliókat emészt majd fel.