Tombolvahaladók

Nehezen túlszárnyalható előképei vannak Pierre Schoeller filmjének, amely „a nép szemszögéből” dolgozza fel a forradalmi eseményeket. Hasonló megközelítést alkalmazott már Jean Renoir is 1938-as, La Marseillaise című alkotásában, amely szintén 1792-ig követi a legjelentősebb történéseket. Az eredetileg 12 órásra tervezett, ám végül kétórásra vágott filmet a kritikusok máig mérvadónak tartják.

A francia forradalom – ez a címe annak a „képes történelemkönyvnek”, amelyet egy nemzetközi csapat készített párizsi megrendelésre, a forradalom 200. évfordulójára. A hatórás, költségvetésében is monumentális film a rendi gyűlés 1789. januári összehívásától Robespierre 1794. nyári bukásáig veszi végig az eseményeket – a kritikusok szerint mindent bemutatva, de semmit meg nem magyarázva.

Az 1980-as évtized a „valódi” játékfilmek terén is kiemelkedő alkotásokat hozott. Ekkor született egyebek mellett az Orczy Emma magyar származású angol írónő regényéből forgatott, a terror idején játszódó A skarlát virág (Vörös Pimpernel) című fikciós angol kalandfilm. Ugyanekkor készült az egyetlen történelmi eseményt, a királyi család 1791-es szökési kísérletét felelevenítő francia–olasz alkotás, A postakocsi, világsztárok sorával. Egy évre rá, 1983-ban jött ki Andrzej Wajdának a politikai életrajz kategóriájában alapműnek számító Dantonja, amelyen a francia kritikusok az erőteljes lengyel aktuálpolitikai áthallások miatt fanyalogtak.

Az elmúlt bő évszázadban a rendezők előszeretettel helyezték filmjeiket a forradalom első napjaiba vagy a terror időszakába, és feltűnően sok „saját” filmet kapott a korszak egyik legellentmondásosabb személyisége, Marie Antoinette. Hollywoodban kétszer is forgattak róla sikeres (bár történelmileg nem feltétlenül hű) életrajzi opust: 1938-ban a kor szupersztárja, Norma Shearer, 2006-ban pedig Kirsten Dunst alakította a tragikus sorsú királynét. Két másik film a forradalom időszakára koncentrál. Az 1989-es L’Autrichienne (Az osztrák nő) – Ute Lemper főszereplésével – XVI. Lajos feleségének utolsó napjait vitte vászonra, míg a hét éve bemutatott, Búcsú a királynémtól című francia alkotás 1789 júliusában játszódik; ebben a rendező – a történészek szerint alaptalanul – felveti Marie Antoinette leszbikusságának lehetőségét.