Baráti mankók nélkül elveszett lenne hivatása szubjektív világában Az üvegbura című Sylvia Plath-regényből az Örkény Stúdiójában készült, mostantól angol felirattal kiegészült előadás főszereplője.
Fazekas István
Erről szól még a cikk:
ZSIGMOND EMŐKE SZÍNÉSZ
FELPÖRGŐ VILÁGRÓL, RÓZSASZÍN TÜLLRŐL
Menedékhelyek
„Örvendek” – mondja a bemutatkozáskor. Nem feltétlenül viseli magán az Y generáció tipikus jegyeit az 1989-ben, Marosvásárhelyen született művész. Egyéves volt, amikor magyartanár édesanyja és röntgenorvos édesapja áttelepült Magyarországra. Ő Váchoz kötődik, ahová hétéves korában költöztek. Már akkoriban előadásokat szervezett hasonló korú rokon és ismerős gyerekekkel, ha társaság gyűlt össze náluk. Volt reklámokat is magába foglaló Vágó-műsoruk és cigányjelenetük, amikor színes holmikat aggattak magukra. Jegyet árultak, számozott helyükre ültették a felnőtteket, akik persze azt firtatták, meddig tart a műsor, ami hátráltatja őket a beszélgetésben. Balettozott és versenytáncolt. Másodszorra vették fel a Színház és Filmművészeti Egyetemre; 2015-ben végzett. Még egyetemistaként játszott a Pesti Színházban, a Nemzetiben, a Budaörsi Latinovits Színházban, Orlai-produkciókban és a Forte Társulatnál, például A te országod című előadásban. Filmszerepet kapott többek között a Nyitva című magyar vígjátékban és a #Sohavégetnemérős című nagyjátékfilmben. 2016 óta az Örkény Színház tagja. Az Éjjeli menedékhelyet próbálja, amelyet A mélyben címmel mutatnak be áprilisban. Natasát játssza, akit folyamatosan ver a nővére.
