Rakovszky Zsuzsa

Portré

2019. március 28.

Fazekas István

Rakovszky Zsuzsa

költő, író

„Édesanyám gépiratában máig megvan az első versem ötéves koromból. Anyák napjára készült a »Serkenj fel, kegyes nép« ritmusára” – ás le korai pályakezdéséig a 68 éves, 2010 óta Kossuth-díjas szerző. Családja mindkét részről felvidéki: „Édesapám és anyai nagyszüleim a terület elcsatolása után rögtön átjöttek Sopronba, illetve Pestre.” Egyéves múlt, amikor a háború előtt minisztériumi titkár édesapja meghalt. Szintén jogász nevelőapja a Gulagon töltött évek után nem mehetett vissza Erdélybe, Sopronban telepedett le. Úgy ismerkedett meg a költőnő özvegy édesanyjával, hogy nála bérelt szobát, aki ezzel a gépírónőként kapott fizetését egészítette ki. „A korán kialakult kritikai érzékem gátolta, hogy ontsam magamból, ami eszembe jut. Azzal, amit rajzoltam, mindig elégedett voltam, de a verssel meg kellett kínlódnom. Ebből gondoltam, hogy ez a hivatásom.” Az ELTE magyar–angol szakán végzett. „Legszívesebben egy vakvágány mellett lennék váltóőr” – mondta egyik oktatójának, aki erre a könyvtárosságot ajánlotta neki. 1975-től a Gorkij Könyvtárban „nyugati folyóiratokból készítettem cikk-katalógust, amit soha senki sem nézett meg”.

Önálló verseskötettel, a Jóslatok és határidőkkel 1981-ben jelentkezett. A Helikon Kiadó szerkesztője lett, 1986 óta szabadúszó. Prózára váltott. Első regénye, A kígyó árnyéka 2002-ben jelent meg, ezt azóta négy másik követte. Tavaly Történések címmel elbeszélő jellegű verseit adták ki.

Egyetemistaként kötött házassága 1981-re felbomlott, egyedül nevelte 1992-ben született fiát, aki fizikus. Részben az ő iskoláztatása kedvéért költözött vissza Sopronba. Gyerekkori otthonában él hatalmas briard pásztorkutyájával. „Barangolok az interneten, online tanulok németül, és a neten megtetsző képeket másolva újra festek.”

¬ Kiabál belül a költői énje a szerzői estjein, ha a színészek másként értelmezik a verseit, mint ahogy eredetileg önben megszólaltak?

Csendben van, és bűntudatot érez. Legutóbb is lenyűgöző volt a színészek produkciója, de az új kötetemből felolvasott hosszú versek közben megfogadtam, hogy ezután csak szonettet írok.