Kétharmadlistaáron

A 2018-as választásokon érdekelt politikusokat és kívülálló megfigyelőket is megkérdeztünk arról, mit gondolnak egy évvel később, mi volt a döntő oka a végeredmény kialakulásának. Ahogy a klasszikus mondaná: és ezt így hogy?

Alföldi Róbert: Az összefogásra, a kockáztatásra, az igazságra és a valódi felelősségre képtelen ellenzék impotenciája. Valamint a kormány professzionalizmusa és arroganciája, agres szivitása és hazugsága. Valamint az emberek bizonytalansága, felkorbácsolt és életben tartott rettegése.

Békés Márton: A jobboldal egyfelől jól kormányzott, másfelől eltalálta az idők szavát, és olyan kérdésekre adott közérthető válaszokat, amelyek a választópolgárokat valójában érdeklik, mert az életükkel kapcsolatosak. A biztonság garantálása és a gyarapodás lehetővé tétele sikeres receptnek bizonyult.

Bozóki András: Bebizonyosodott, hogy a jogállamiságot eleve figyelmen kívül hagyó, csaló rendszerben értelemszerűen nem lehet szabad és tiszta választás. Az Orbán-rezsim által tudatosan kialakított egyenlőtlen játéktér, az állam közvetlen beavatkozása a pártok kampányába, valamint egyes, ellenzékinek mondott pártok kollaboráns politikája együtt okozta ezt az eredményt.

Ceglédi Zoltán: A Jobbik azt hitte, bemehet úgy a Spinozába, hogy közben megtartja a rendpárti, kistelepülési szavazóit. Egyes szocialisták azt hitték, hogy akkor is megtarthatják az MSZP 20 százalékos támogatottságát, ha közben nyilvánosan kivégzik az ezt szállító Botka Lászlót. A választási barkácstanfolyam résztvevői azt hitték, hogy a pártoktól távolságot tartó polgárok technikai magyarázatokra várnak. Végül az esélyes jelöltek kijelölésére jelentkező tucatnyi gittegylet azt hitte, hogy a kutatások helyett tippeken alapuló táblázataikkal okozott kár nem hullik vissza a fejükre. Mondjuk ebben igazuk volt: már megint ők akarják megmondani, kire vagyok köteles szavazni.

Csintalan Sándor: Az okok? Fantáziátlan, tehetségtelen lusta ellenzék. Már rég kétpárti a választási rendszer. És addig?

Gulyás Márton: Nem tagadva a Fidesz létező népszerűségét, alkotmányozó többségének legitimitása nehezen igazolható. De ne mentsük fel ezzel magunkat annak végiggondolása alól, hogy népszerűsége a trükkök százaitól függetlenül is jelentős és domináns. Ez inkább munkára kell hogy sarkalljon.

Kálmán Olga: Ahogy sokunknak, úgy nekem sem tetszettek a napközbeni érthetetlen informatikai leállások, és az, hogy nem kaptunk megnyugtató válaszokat a miértekre. Ettől függetlenül utólag azt gondolom, ebbe a választásba eleve bele volt kódolva a Fidesz győzelme. Érdemes megvizsgálni, ki milyen minőségű, igazságtartalmú hírekkel árasztotta el az országot. És mindenki tegye fel magának a kérdést: informálni vagy dezinformálni az vajon a választók megtévesztése, vagy sem?

Krusovszky Dénes: Nincsenek egyértelmű válaszok. Vagy csak túlontúl egyértelműek vannak: mert nem egyenlő feltételekkel vesznek, vehetnek részt a különböző pártok a választáson. Mert a társadalom túl könnyen hiszterizálható, és szeret is hiszterizálva lenni. Mert megfelelő oktatási rendszer, kiművelt emberfők vagy micsodák híján nincsen felelős választóréteg sem. Mert apátia van, és mindenki feladta már jórészt, az is, aki mellette, az is, aki ellene voksol. Mert a demokrácia nemcsak a szabadság lehetőségét jelenti, hanem az akarását is, és úgy tűnik, nálunk ezt nem akarják elegen. A NER pedig ennek a jól felfogott tényére alapította meg saját magát.

L. Simon László: Az eredmény részint annak köszönhető, hogy az ellenzéki pártok nem ismerték fel a társadalom többségét foglalkoztató valós problémákat, így jó megoldási javaslatokat sem tudtak megfogalmazni. Ebben a helyzetben kifejezetten működött az az egyszerű, céltudatos kommunikáció, aminek eredményeképpen ugyan átmenetileg vesztettünk valamennyi szavazatot a magasan kvalifikált régi, polgári közösség soraiból, de az elvesztetteknél sokkal többet hoztunk be középről és balról is.

Lakner Zoltán: A kétharmad megakadályozására tett erőfeszítések jórészt félszívvel és későn történtek, mintha mindenki beárazta volna a Fidesz-uralom megváltoztathatatlanságát. Az ellenzék nyolc év alatt képtelen volt meghatározni a NER-hez való viszonyát, az Orbán utáni világról alkotott közös vízióját, az ellenzéken belüli szövetségkötés kiterjedését és mikéntjét. A másik súlyos tényező, hogy az Orbán-rendszer mostanra valóban széles társadalmi bázissal rendelkezik, és tartósan, évtizedekre befolyásolja a hazai közgondolkodást.

Lendvai Ildikó: Nem vettük észre, hogy a demokratikus baloldal és a Fidesz között részleges szavazócsere folyik. A baloldal hagyományos bázisa a nagyvárosokon kívül a Fideszre szavazott, míg hozzánk pártolt a városi középosztály (akár a budai kerületek!) nyugatosodásra, demokráciára vágyó része. A migránsozás csak hívószó volt ahhoz, hogy a már kicsivel jobban élő szegények biztonságféltését előhívja, és nem csak a menekültektől.

Pető Andrea: A vereség és az elkövetkező vereségek oka az, hogy a Fidesz–KDNP egy újfajta, minőségileg más rendszert épített ki. Weronika Grzebalskával én ezt „polypore államként” határozom meg. A névadó egy gomba, mely a fa törzsén élősködik, és semmi mást nem hoz létre, mint saját mását, és ehhez felhasználja a fa forrásait. Az ellenzék egyelőre képtelen arra, hogy a fát erősítse, és ne a gombával harcoljon. Márpedig ebből a jövőben is csak vesztesen jöhet ki: a polypore beszivárog minden repedésbe, és mindent a saját képére változtat.

Prőhle Gergely: Bíztam a Fidesz győzelmében, mint ahogy abban is, hogy az nem éri el a kétharmados arányt. Az eredményt három tényezővel magyarázom: számos területen vitathatatlanul javult az ország állapota; a politikai kommunikáció kíméletlen, olykor gátlástalan profizmusa; az ellenzéki pártok tehetetlensége, vezetőik vitathatatlan hátránya a miniszterelnökhöz képest.

Szél Bernadett: Egy hibrid rezsimben semmi sem az, aminek látszik. A Fidesz brutális módszerekkel iktatja ki a politikai ellenfeleit. Az ellenzéki erők feladata egy ilyen rendszerben kettős: érdemi alternatívát kell állítani és értelmes együttműködést kell kialakítani. Az általam is javasolt teljes ellenzéki együttműködésre akkor még nem volt nyitottság. Mára egyre többen látják be, hogy az együttműködésnek nincs alternatívája.

Tamás Gáspár Miklós: Egyáltalán nem alakulhatott másképp: a túlhatalmat élvező, határozottsága miatt amúgy is népszerű kormányzat mindenképpen nyerésre állt, a „választási” propaganda középpontjába állított menekültkérdésben pedig szinte teljes volt a közvélemény egyetértése Orbánnal. Az ellenzéki pártok is erősítgették, hogy voltaképpen ők is egyetértenek, bár a médiák ezt elhallgatták. A konzervatív és fehér Magyarország – szemben a sötét idegennel – egységes volt: ehhöz képest az ellenzék szavazataránya meglepően jónak mondható.

Urbán Ágnes: Mindannyian lebecsültük a propaganda erejét, és ez tulajdonképpen a mai napig érvényes. Április 8. éppen arra figyelmeztet, hogy ezzel foglalkoznunk kell. Meg kéne értenünk, miért él sok honfitársunk félelemben, és miért rettegnek ilyen kitartóan attól, ami nem következik be.

Vona Gábor: Bizonyára voltak hibák, sok mindent lehetett volna másképpen csinálni, de mindezekkel együtt is, nem születhetett más eredmény. Mind a nemzetközi, mind a hazai körülmények a kormányt erősítették. Egy hallgatólagos és közös orosz–német érdek állt Orbán mögött, egy béna EU-val és egy érdektelen USA-val megspékelve. Az itthoni viszonyokat, feltételeket pedig mindenki ismeri, ami sok mindennek nevezhető, csak egyenlő esélyeknek nem. Persze azt is el kell ismerni, hogy a Fidesz sikeresen égette rá a teljes ellenzéki oldalra az „alkalmatlan” jelzőt. ¬

Nyilatkozóinkat arra is kértük, idézzék fel a tavalyi választás napját. Válaszaikat eredeti formájukban április 8-án, a 2018-as választás első évfordulóján honlapunkon közöljük.

A HVG dolgát jelentősen megnehezítette, hogy a megyei listák megszüntetése óta hivatalosan nem teszik közzé a területi kimutatásokat. A korábbi esetekkel szemben már választási mélyelemzéseket sem nagyon készítenek a kutatóintézetek, míg a Nemzeti Választási Iroda – aligha véletlenül – a nyers adatokat egymással összevethetetlen formában teszi közzé. A Fidesz területi eredményeit kutatva két adatra voltunk elsősorban kíváncsiak. Egyfelől a grafikánkon ábrázolt tényre, hogy a pártok versenyében mekkorát javított a párt, másfelől arra, hogy adott területen hány százalékkal nőtt négy év alatt a Fideszre leadott voksok száma. Utóbbi kimutatásban Zala áll az élen 31 százalékot meghaladó bővüléssel, a 30 százalékos gyarapodást felmutató Szabolcs-Szatmár-Bereg előtt. Utánuk Borsod-Abaúj-Zemplén és Vas következik (30 és 28,6 százalék). A lista végén itt is Budapest áll (6,6 százalék), jócskán lemaradva a 20 százalék körüli fideszes szavazóbővülést fölmutató Baranyától, Békéstől és Komárom-Esztergomtól.