Tyúkvagytojás?

A tyúkkopasztás, a reggeli tojáskeresés, a kocahizlalás vidéki romantikáját a városi élet szerves részévé tenni akaró, 2012-es törvénymódosítás azt a jól bevált gyakorlatot írta felül, hogy a települések addig a saját területükön – annak adottságai, jellege, beépítettsége és hagyományainak ismeretében – egyedileg szabályozhatták az állattartást. A nagyobb mezőgazdasági tradíciójú városokban jellemzően több állat tartását engedélyezték, mint például az idegenforgalmilag frekventált helyzetű településeken. Bár a városi állattartás liberalizálását szorgalmazó Orbán-kormány illetékesei úgy állították be, hogy a helyi szabályok túl szigorúak, a 2012-ig érvényben lévő tilalmi rendeletek alapján egyáltalán nem tűnt önkényesnek a települések gyakorlata.

Szeged kertvárosában például baromfiból akár százat is megengedett a kényszerűen hatályon kívül helyezett helyi rendelet, amely a disznók számát portánként hatban maximalizálta. Sopronban is visszafogott volt a korlátozás: a város zöldövezetei közül csak az idegenforgalmilag frekventált Lövérekből száműzték a jószágokat. A budapesti kerületek közül a XVII. önkormányzati rendelete viszont még az állatfarmokat is megtűrte (10 nagy, 15 közepes és – telekmérettől függően – akár 50 kis haszonállattal). A XXII. kerület bizonyos részein pedig 15 ló, öszvér, szamár, szarvasmarha és bivaly tenyésztését engedélyezték. A főváros III. kerülete ingatlanonként két nagy és öt közepes (például kecske, juh) haszonállat tartásában limitálta a háztájiban tartható jószágok számát. Az állattartást szigorúbban szabályozó testületek közé tartozott az újpesti – ahol a képviselők csak kis haszonállatok nevelését engedélyezték –, illetve a XIII. kerületi, amely ezt a Népszigetre korlátozta. Csepel önkormányzata a sportlovak kivételével kategorikusan tiltotta a nagy testű haszonállatok tartását. Sok helyütt egyébként nem is a haszonállatokkal volt a fő gond. Zalaegerszegen például a panaszok jó része a trágya elhelyezését és a rágcsálók megjelenését kifogásolta.

Ha volt valami, amiben az utóbbi években nem igazolódtak az aggodalmak, az az, hogy legalább közegészségügyi szempontból nem szabadult el a pokol. Bár érzékelhetően több lett a városokban a rágcsáló, Budapesten megnőtt a patkánypopuláció, ezért aligha a haszonállattartás okolható. Az állategészségügyi, állatjóléti, környezetvédelmi, illetve természetvédelmi szabályok ugyanis időközben jelentősen szigorodtak, és a betartásuk ellenőrzése is profibbá vált. ¬