Gloria
Mosolyogós, ám lélekpusztító intrika, lefelé taposó mentalitás, mindent felülíró karriervágy vibrál a New York-i magazin négyfős, a nézőtértől méternyire berendezett irodájában. Az asszisztensek és a csicskáztatott gyakornok a kiadó védjegyének fényesítésére lennének hivatottak. De csak mímelik a munkát. Ki szolidan a neten szörföl, más csak körmöt festeni és ruhakollekcióját mutogatni jár ide, a férfi asszisztens pedig jócskán megkésve, másnaposan támolyog be. Előző nap kivételesen igazoltan részegedett le: a legrégebben a vállalatnál dolgozó kolléganő lakásavatóján vett részt. Kapcsolatépítési szándékkal, abban bízva, hogy pazar kontaktokra lelhet. De csak néhányan lézengtek a lelkesen előkészített bulin, holott a cégtől mindenkit meghívott Gloria. Csakhogy nem szeretik őt, összesúgnak a háta mögött. Halk szavú, visszahúzódó, szorongó alkat, ám egyszer nála is elszakad a cérna. Mindez csak felvezetés a hónapok, évek múltán játszódó, a szenzációgyár működését karikírozó második részhez. Branden Jacobs-Jenkins, a 31 éves amerikai drámaíró jól ismeri ezt a miliőt: a New Yorker Magazine-nál kezdte a pályáját. A hazai ősbemutató kiváló fiatal színészgárdája otthonosan mozog a magyar kortársaik tömegének zaklatott munkahelyi légkörével azonos közegben. Hajdu Szabolcs rendezőben is azt a sokkot idézte fel a darab, amelyet a filmes világba kerülve a stábtagok kíméletlen beszédmodora okozott nála.
