FejjelaFacebook-falnak

Mintha csak a Facebook főnöke kedvében akarnának járni a hatóságok több országban is. Mark Zuckerberg a múlt héten maga kérte, hogy államilag szabályozzák az internet működését és általában az ott közzétett tartalmak kontrollját – beleértve például a választások tisztaságának védelmét. Zuckerberg szerint is jogosak azokat a szemrehányások, amelyek szerint a Facebooknak túl nagy hatalma van a véleménynyilvánítás fölött. Pedig ő sem mindig gondolta így. Sok más internetes szolgáltatóhoz hasonlóan pár éve még Zuckerberg is arra hivatkozott, hogy cége pusztán továbbítja az üzeneteket, a tartalmukért nem felel. Valahogy úgy, ahogyan egy telefontársaságnak sincs köze ahhoz, hogy a vonalain vasárnapi ebédet vagy terrorcselekményt beszélnek-e meg az előfizetői. A fordulópont a 2016-os amerikai elnökválasztás időszaka volt. A Cambridge Analytica angol cég különösebb gond nélkül jutott hozzá 87 millió facebookozó adataihoz, és azok felhasználásával Donald Trump kampányát segítette, de dolgozott a brit Brexit-pártiaknak is. Másrészt a Facebook olyan tömegű álhírt továbbított, ami már befolyásolhatta a Trump–Clinton-párviadal kimenetelét. Immár Robert Mueller független ügyész sokat emlegetett jelentéséből is kiderül, hogy az álhírek egy részét orosz trollok (az internet nyugalmát megzavaró provokátorok) helyezték el.

Nem állítható, hogy a Facebook nem próbálkozott a tartalmak megregulázásával, de az eredmények nem meggyőzőek. Feltehetőleg azért sem, mert üzleti modellje nagyrészt reklámokra épül, és így arra, hogy minél több felhasználó minél több időt töltsön bejegyzések közzétételével, illetve nézegetésével, erre pedig még a cicás videóknál is alkalmasabbak a vitatható, provokatív képek és szövegek. Nem egyszerű a feladat technikailag sem. Minden mesterséges intelligencia ellenére a gépek nem tudják értelmezni a képeket, nem értik a viccet, nem tudják megkülönböztetni a politikailag tilalmas dolgokat az ugyanazok elleni tiltakozástól. A női mellbimbókra érzékenyített algoritmusok sorra töröltek klasszikus műalkotásokat és szoptatós fotókat, a politikát elemző szoftverek gyakran letiltották a felháborodott idézőket, miközben meghagyták az idézett szélsőséges eredetit.

Az utóbbi években világszerte számos tényfeltáró riport témája volt, hogy a Facebook által megbízott cégek milyen ellenőrző központokat működtetnek. Az azokban dolgozó – nem kis részben harmadik világbeli – munkatársaknak pár pillanat alatt kell eldönteniük, törlendő-e valamilyen kivégzéses, terrorista, pornográf vagy más káros videó. Egyrészt az időszűke, másrészt a kulturális, nyelvi finomságok miatt a döntések korántsem százszázalékos biztonságúak.

Minden technikai és üzletpolitikai nehézség ellenére a szolgáltatók többé-kevésbé képesek letiltani azt, amit vagy akit nemkívánatosnak tartanak. Azt nehéz lenne megállapítani, hogy van-e olyan politikai tendencia, mintha a Facebook inkább jobbra vagy inkább balra figyelne. Mindenesetre nem lenne meglepő, ha ezek az amerikai óriáscégek igyekeznének alkalmazkodni ahhoz, hogy melyik piacukon mit vár el tőlük a politika. Míg demokratikus kormányok a gyűlöletbeszédet korlátoztatnák, más rendszerek az ellenzéki hangokat némíttatnák el. Tavaly decemberben derült ki, hogy a Google – mert vissza szeretne térni a kínai piacra – már javában dolgozott az ottani internetcenzúrához alkalmazkodó keresési algoritmusokon, mire a cégen belüli tiltakozás hatására mégis leállította a Dragonfly programot. A Facebook ugyancsak azért nincs jelen Kínában, mert nem volt hajlandó alkalmazkodni az ottani politikai szűrőkhöz. ¬

Ezt a tartalmat egy független vizsgáló álhírnek minősítette – ilyen figyelmeztetés jelenne meg a Facebookon közzétett egyes posztoknál magyarul, ha az amerikai óriás hazánkban is leszerződne egy tartalomfelügyelő partnerrel. Világszerte negyven, a Facebooktól független cég végez forráskritikai munkát, ezzel 24 nyelven szűrik meg a jelentős tömegeket elérő híreket.

Hogyan működik e rendszer? Az amerikaiak általában keresnek egy szerkesztőséget, amely jelentős összeget kap tőlük, valamint egy kulcsot a Facebook hátsó udvarához. Azt láthatják a hírek ellenőrei, hogy az általuk felügyelt nyelven milyen bejegyzések mutatnak kiugró értékeket. Ha valamit egyszerre nagyon sokan olvasnak, lájkolnak és vitatnak, ugyanakkor jelentős számú felhasználó jelenti azt gyanúsként, akkor ez a tartalom „villogni” kezd a szerkesztőségben. Ami nem elég kártékony vagy nem elég vitatott, az megússza az ellenőrzést. A szakértő ezek után elolvassa a kérdéses tartalmat, felhívja az érintett hivatalokat, állásfoglalást kér az illetékesektől, ellenőrzi a képek hitelességét stb. Amennyiben arra jut, hogy a hír az adott formában hamis, erről cikket ír a bizonyítékai felsorolásával. Innentől a Facebook a bejegyzés mellett jelzi, hogy álhírrel van dolga a felhasználónak, és a linken bárki elolvashatja, mire hivatkoznak az állításnál.

afp / JOHN THYS

Álcivil szervezetek bevetésével befolyásolta az elmúlt hetekben a brit parlament demokratikus működését egy ottani üzletember. Látszólag egymástól független csoportok kampányoltak a Facebookon az unióval teljes szakítást hozó kemény Brexitért, valójában azonban egy konzervatív pr-guru, Lynton Crosby agitált a bejegyzésekkel, hogy ki-ki írjon mailt az ügyben a parlamenti képviselőjének. A The Guardian című napilap oknyomozói kellettek ahhoz, hogy a politikai manőver lelepleződjön.

A brit kormány éppen hétfőn tárta a nyilvánosság elé, milyen szabályozást tervez a Facebook és más közösségi hálózatok ártalmas befolyásának ellensúlyozására. Független szabályozóhatóságot alapítana, amely a cégeket és felelős munkatársaikat is büntethetné, ha nem törlik hamar a gyermekpornográfiát, a terrorista propagandát, a félretájékoztatást, a zaklatást és más káros tartalmakat. Ezen már régóta dolgoznak, de két eset felgyorsította a munkát. Az egyik, hogy néhány hete az új-zélandi vérengzés tettese élőben közvetíthette rémtettét a Facebookon, a másik pedig, hogy nemrég kiderült: az interneten terjedő depressziós és öncsonkításos tartalmak is szerepet játszottak egy brit tizenéves, Molly Russell tavalyelőtti öngyilkosságában. A Facebook, a YouTube és a többiek megrendszabályozásával több országban is próbálkoznak. Az ausztrál tettes által a Facebook nyilvánosságát is felhasználva elkövetett új-zélandi mészárlás hatására Ausztráliában a múlt héten hoztak szigorú törvényt: ha a közösségi hálók nem tüntetik el „gyorsan és hatékonyan” a visszataszító tartalmakat, akkor éves profitjuk tíz százalékáig terjedhet a büntetés, felelős vezetőiket pedig börtön fenyegeti. Bár a részletek még kidolgozásra várnak, a rendelkezést máris bírálják, mert félő, hogy a gumiszabályszerű határidő miatt a cégek nehezen tudnak kitérni a szinte automatikusan érkező büntetés elől. Kérdéses egyelőre az is, hogy a nemzetközi cégeknél milyen profit alapján számítják ki az ausztrál bírságot.
Gyakorlatiasabb a német törvény, amelynél a határidő onnan számolódik, hogy valaki bejelentéssel élt. Nyilvánvalóan törvénytelen tartalom esetében 24 óra, más esetekben egy hét áll a vállalatok rendelkezésére.

Az osztrák kormány a lapzártánk utáni szerdán tárgyalja azt a törvénytervezetet, amely szerint lehet ugyan álnéven írogatni az interneten, de a szolgáltatóknak ismerniük kell és gyűlöletbeszéd esetén ki kell adniuk a rendőrségnek a felhasználók nevét. Az Európai Parlament illetékes bizottsága most tárgyal a terrorpropagandát megakadályozni szándékozó rendeletről. Egyelőre kérdés, mi minősül büntetendőnek. A hamburgi Der Spiegel olyan szakértőt szólaltatott meg, aki aggályosnak tartja, hogy a tagállamok más országok internetes platformjai ellen is intézkedhetnének. Példaként említi, hogy olyan „autoritárius tagállamok, mint Magyarország”, akár német tartalmakat is blokkolhatnának. ¬ BEDŐ IVÁN