Gurul a sok-sok pillanat

Hogy Szabó Magda belépőt váltott a Parnasszusra, az régóta ismert. Hogy a magyar irodalom igazi nagy klasszikusai közé bekerül-e, nos, arra számtalan kor- és vetélytársával egyetemben még jó néhány évtizedet, tán még századot is „várnia” kell. Neki addig nincs dolga, ellentétben életműve örököseivel, gondozóival – akik elismerésre méltó módon teszik, amit tenniük kell. Egymásra találva az író keresztfia – jogutódja –, Tasi Géza és a Jaffa Kiadó néhány éve elindították Szabó Magda életműsorozatát, amelyben nemcsak az átütő sikert aratott regények (Az ajtó, a Freskó vagy a Régimódi történet) kaptak helyet, hanem az ilyen-olyan okok miatt dossziékban rekedt kéziratok is, köztük az 1944-ben írt első prózai mű, a Csigaház. Huszonhetedik (remélhetően nem az utolsó), kiegészítő kötetként pedig a felelős szerkesztő, Jolsvai Júlia míves összeállításában, Szabó Magda élete képekben alcímmel, egy böngészésre csábító kiadvány. Megközelítőleg 300 rögzített pillanat került a kilenc (évtizedekre osztott) fejezetbe, melyek élére a közreadók a Szüret című kötet verssoraiból kölcsönöztek címeket. Láthatjuk Szabót mosolygós csecsemőként az anyja karjában. Világra dühös cserkészlányként. Az 1930-as évek kordivatos dívájaként. Baumgarten-díjától megfosztottan – csak azért is mosolygósan. Férjével-társával, Szobotka Tibor íróval (akit elfogult rajongással imádott, majd gyászolt negyedszázadon át, az élete végéig) lakásukban, utazásaik során. Református főgondnoki talárban. És 90 évesen is tiszteletet parancsoló nagyasszonyként. S felfedezhetjük – igaz, ritkábban – jó társaságokban is: a remek műfordító Réz Ádámmal, a költőtárs Lator Lászlóval, a történettudós Kosáry Domokossal – vagy éppen a macskáival.