Bánsági Ildikó

Portré

2019. április 11.

Túry Gergely

Bánsági Ildikó

színésznő

„Idealista, bolondos szőke voltam mindig” – adja meg a felhangot színes egyéniségéhez az anyai ágon orosz származású, 71 éves színésznő, akit idén a Magyar Filmakadémia életműdíjjal ismert el. Dédapja a Kőbányai Sörgyár igazgatója, édesanyja irodalomtanár, apja pincér volt. „Esténként talicskával toltak haza” – meséli a hat évvel fiatalabb öccsével együtt a nagyszülőknél töltött gyerekkoráról. „Szerettem fára mászni, tündéreket meg királynőket játszani, rózsaszín tütüs ruhában táncolni.” Az általánosban színjátszó szakkörbe járt, gimnazistaként táncversenyeken jeleskedett. „ Ez a lány színpadra termett” – állapította meg a Nemzeti ügyelője, fel is vették stúdiósnak. „Vittem a sült kolbászt Básti Lajosnak, Rajz Jánosnak, de Váradi Hédi, Törőcsik Mari, Major Tamás közelében is lehettem.” Mégis csak a harmadik próbálkozásra sikerül a Színművészetire bejutnia. Latinovits Zoltán Veszprémbe hívta, ő mégis Debrecenbe, majd a József Attila Színházba szerződött. Tizenegy évig a Vígszínházat tekintette szakmai otthonának: „Ma is álmaim színháza, a lelkem közepe.” Több kitérő után 2013-tól ismét a Nemzeti tagja lett. „Visszatértem a fészekbe, ahonnan elindultam.”

Első férje Jeles András volt, akinek a vizsgafilmjében játszott. Közös munka során ismerte meg második férjét is, Gáspár Sándort, huszonöt éves házasság lett belőle, ami 2003-ban ért véget, azóta egyedül él. „Nem tudtam volna elképzelni, hogy mondjuk orvos vagy mérnök legyen a párom. Az élet nagy szerencséjének tartom, hogy tehetséges művészember »csapódott« mellém.” Lányuk, Gáspár Kata viszi tovább a színészi vonalat, míg Gergő fiuk manapság a Péterfy Bori Love Band dobosa.

Pomázi háza kertjét teleülteti virágokkal, juhászkutyájával a Duna-parton sétálva tanulja a szerepeit.

¬ Bizalommal teli, naiv rácsodálkozást tükröz a tekintete. Nehéz eljátszani a bizalmát?

Minden helyzetből az utolsó percben álltam fel, pedig már rég kellett volna. Ez ugyanúgy érvényes a házasságomra, a kapcsolatokra, a barátságokra. Sokáig elfogadó és hiszékeny vagyok, aztán egyszer csak összeáll a kép, és vége. De utána még hónapokig, évekig kérdezgetem magamtól, helyesen döntöttem-e.