Szikraörvény, égő patak

„A legrosszabbat elkerültük, de a csatát még nem nyertük meg teljesen” – jelentette ki Emmanuel Macron francia államfő, miután sikerült megfékezni a világ leglátogatottabb katedrálisában, a Notre-Dame-ban hétfőn este, a húsvéti nagyhét kezdetén támadt tűzvészt. A lángok a felújítás alatt álló, 850 éves székesegyház felállványozott hátsó részében csaptak fel, majd terjedtek tovább, és az eddigi vizsgálatok szerint felbecsülhetetlen, ám nem helyrehozhatatlan károkat okoztak. A pokoli tűzben a főhajó és a kereszthajó metszéspontján magasodó huszártorony összedőlt, rászakadt az 1300 gerendából álló, a XII. században 13 ezer fa felhasználásával készült tetőszerkezetre, amely megsemmisült. Az ikertornyok megmenekültek, de nem kizárt, hogy a forróság miatt megrepedtek, ami még sok gondot okozhat. A katasztrófa sokkolta a világot, a katedrális megmentésére sokasodnak az adományok. Eddig a legtöbbet két vezető francia luxuscég ajánlotta: az LVMH-csoport főnöke, Bernard Arnault 200 millió eurót, riválisa, a Kering tulajdonosa, Francois-Henri Pinault 100 milliót ígért. Az adományozók között feltűnt a szegedi önkormányzat, amely 10 ezer euróval segítené az újjáépítést. Az 1991-ben az UNESCO világörökségi listájára felkerült Notre-Dame- (Miasszonyunk-) székesegyházat a XII. század elején uralkodó VII. Lajos kezdeményezésére épült, aki a politikai, gazdasági, kulturális hatalommá előlépett Párizsnak az új státusához illő vallási központot akart emelni. Helyszínnek a Szajna párizsi szakaszán lévő két sziget közül az Ile de Citét választotta, ahol 1163-ban, Maurice de Scully, Párizs püspöke és III. Sándor pápa jelenlétében lerakták az alapkövet. Az építkezés 180 évig tartott. A gótikus építészet gyöngyszemének tekintett, különleges teremtményeket ábrázoló vízköpőkkel, görbülő mellvédekkel díszített katedrális méretei lenyűgözőek: a hossza 128 méter, a főhajó belmagassága 48 méter, a két tornya 69 méter magas, az egyikben 387 lépcsőn lehet feljutni a csúcsra, a másik a katedrális 10 harangjának, köztük a legnagyobb, 13 tonnás, 1681-ben készült Emmanuelnek az otthona. A Notre-Dame az Eiffel-torony 1889-es elkészültéig Párizs legmagasabb építményének számított. Az egyetlen szentté avatott francia uralkodónak, IX. Lajosnak köszönhetően a Notre-Dame egyedülálló ereklyékkel gazdagodott. Ő vette meg 1238-ban a konstantinápolyi latin császártól, akkori mércével mérve hihetetlen összegért, az állítólag Krisztus fején volt töviskoszorút, a Szent Kereszt egy darabját és a keresztre feszítéskor használt szögek egyikét. A mostani tűzvészből ezek a szakrális tárgyak megmenekültek, ahogy az uralkodó palástja, valamint a 16 apostol és a négy evangélista szobra is, amelyeket röviddel a tűzvész előtt szállítottak el felújításra. Az 1220-as években készült három ólomüveg rózsaablakból egy megsemmisült. Épségben megúszta viszont az oltár, valamint a XV. században készült, 7800 sípból álló orgona is. A francia forradalom idején, a vallásellenes őrületben szétverték, kirabolták a Notre-Dame-ot, ledöntötték a huszártornyot, a 28 júdeai királyt ábrázoló szobrot lefejezték, a harangokat pedig beolvasztották ágyúgolyónak. Az épületet 1802-re sikerült helyreállítani, Napóleon pedig a korábban a francia királyok esküvőjének helyszínéül szolgáló székesegyházban koronázta magát császárrá. 1909-ben a Notre-Dame-ban avatták szentté Jeanne d’Arcot, mindkét világháború után ott tartottak hálaadó miséket, és az elhunyt francia elnököket is ott ravatalozták fel. A XIX. században újabb fosztogatásokkal megtépázott székesegyház rendbehozatala Victor Hugo 1831-ben megjelent, A párizsi Notre-Dame című regényének köszönhető, amely mítoszt szőtt az épület köré, s halhatatlanná tette Quasimodo, a púpos harangozó alakját. A katedrális tulajdonosa 1905-ben a francia állam lett.