Zsenikérdés

AFP / Drew Angerer

Valóságos rejtély a legújabb, Leonardo da Vincinek tulajdonított Salvator Mundi (A világ megváltója) című, 1500 körül készült, Jézust ábrázoló festmény történetében az utóbbi másfél év. Az biztos pont, hogy 2017. november 15-én a Christie’s aukciósház New York-i árverésén jutalékkal együtt 450,3 millió dollárt fizettek érte, s ezzel toronymagasan a világ legdrágább festménye lett. Az aukciósház nem adhatja ki a vevő nevét annak beleegyezése nélkül, így csak a beadó személye ismert: ő Dmitrij Ribolovljev orosz oligarcha, aki briliáns üzletet csinált, hiszen néhány éve „potom” 127,5 millió dollárért vette a festményt.

Ami a vevő kilétét illeti, az a legvalószínűbb, hogy egy szaúdi herceg, a királyi család tagja volt, aki a 19 perces licitcsatában az abu-dhabi uralkodói família képviselőjén kerekedett felül. Mindketten azt hitték – mint később kiderült, tévesen –, hogy a katari emír a riválisuk. S mivel az Öböl menti térség legtöbb országának az utóbbi években megromlott a viszonya Katarral, talán mindketten presztízskérdést csináltak abból, hogy a műkincsekre világviszonylatban is az egyik legtöbbet áldozó emír ne szerezhesse meg a képet. A világ néhány héttel az aukció után Abu-Dhabi kulturális és idegenforgalmi hatóságának közleményéből értesülhetett arról, hogy a Leonardo-mű a birtokában van, s a Louvre Abu Dhabiban 2018 őszén tervezik bemutatni. Az nem derült ki egyértelműen, hogy a kép csak fizikai valójában van Abu-Dhabiban, vagy a tulajdonjoga is oda került.

Ebben azóta sincs bizonyosság, de vélhető, hogy tulajdonoscsere történt, és a szaúdi herceg, aki hazájában állítólag heves bírálatot is kapott a keresztény témájú kép megvásárlásáért, azt hasonló értékű luxusjachtra cserélte el. Más változat szerint a festmény továbbra is az ő birtokában van, csak kölcsönadta – mintegy vigaszdíjként – a licitálásban alulmaradt vetélytársnak. Akárhogy történt is, a képet bemutathatták volna Abu-Dhabiban, erre azonban máig nem került sor. A mind türelmetlenebb újságírók, tudván, hogy az uralkodóházakból aligha tudnak érdemi információt kipréselni, a Louvre Abu Dhabiban érdeklődnek, ám rendre azt a választ kapják, hogy ott bizony mindmáig nem is látták a művet.

A térség hatalmi játszmáitól kezdve a Leonardo szerzőségét kétségbe vonó hangok felerősödéséig számos oka lehet annak, hogy az is hallgat, aki tudja, kié, és hol van a nevezetes festmény. A legutóbbi restaurálása előtt készült felvétel nem sok kétséget hagy afelől, hogy akkor sem maradhatott a művön sok eredeti ecsetvonás, ha valóban Leonardo az alkotó. A festmény – feltűnést keltő, de marketingszempontból hatásos és indokolt módon – nem a régi mesterek árverésén, hanem kortársaukción került kalapács alá. Erre jegyezte meg maliciózusan az egyik szakember, hogy ez őszinte gesztus volt az aukciósháztól, mivel a mű nagy részét az utóbbi tíz évben festették.

Az eredetiségvita kapcsán felmerült a kérdés, hogy a párizsi Louvre kölcsönkéri-e a festményt az őszre tervezett grandiózus Leonardo-kiállítására. A múzeum hosszú ideig várt, mígnem néhány hete jelezte az abu-dhabi testvérintézményének, hogy vinné a képet. Ma már persze az sem biztos, hogy jó helyen kopogtatott. Sokan a párizsi múzeum döntését úgy értékelik, hogy elfogadja a Salvator Mundit Leonardo saját kezű alkotásának. De az is könnyen lehet, hogy a képet „Leonardónak tulajdonítva” címkével tervezik kiállítani – feltéve persze, hogy addig felbukkan valahol a homályból – akár Abu-Dhabiban, akár Rijádban, akár Dohában, netán másutt.