Tékozlóország

stiller ákos

A Tanácsköztársaság idején a fraknói várból rekvirálták el az Esterházy-kincstár XVII. század óta ott őrzött darabjait, főként ötvöstárgyakat, és szállították az Iparművészeti Múzeumba. A családnak nem volt kifogása az ellen, hogy kiállították azokat, a tulajdonjog visszanyerése után Esterházy Pál herceg (1901–1989) letéti szerződést is kötött a múzeummal. Csak Budapest ostromakor vitte el a kincseket budai palotájába, gondolván, hogy ott nagyobb biztonságban lesznek, ám a palotát elpusztította egy bombatalálat, a kincseket 1948–1949 fordulóján tárták fel a romok alól, hogy a restaurátorok évtizedes munkával alkossák újra azokat. A herceg akkor már a Mindszenty-per egyik vádlottjaként börtönben ült. A család később nem bolygatta a tulajdonjogi kérdést, sőt támogatta a kincsek restaurálását, bár mindig letétként tekintett rájuk. 2016-ban, miután a szabályozás megkönnyítette a restitúciót, az Esterházy Alapítvány kezdeményezte a kincsek visszaadását, amit azonban a Miniszterelnökség indoklás nélkül elutasított. Ezután két per indult, egyik a Miniszterelnökség elutasító határozatával szemben, itt részben sikerrel is járt, a törvényszék törölte a határozatot, és újabb határozathozatalt rendelt el. Az alapítvány polgári pert is indított a kincsek tulajdonjogának visszaszerzéséért. Nem sokkal az előtt, hogy az elsőfokú bíróság ebben a perben ítéletet hirdetett volna, a kormány megváltoztatta a restitúciós rendeletet. Így aztán a Fővárosi Törvényszék ítélethozatal helyett határozatlan időre felfüggesztette a polgári per tárgyalását, amíg az újabb, immár megnehezített szabályok szerint lefolytatott közigazgatási eljárás lezárul. Az alapítvány egyébként arra alapozza a jogigényét, hogy a hitbizományokat államosító, 1949-ben hozott törvény nem vonatkozott a kincsekre, mert azok – bár Magyarországon voltak – jogilag az ausztriai, továbbra is fennálló hitbizományhoz tartoztak.