Gendermotiváció

Túry Gergely

A hallgatók nemek szerinti megoszlása szerint a nők aránya a felsőoktatásban továbbra is magasabb. Magyarországon az Oktatási Hivatal felmérése alapján a 2017/2018-as tanévben a felsőoktatásban tanuló hallgatók valamivel több mint a fele, 52,7 százaléka volt nőnemű. Az idén jelentkezők között magasabb ez az arány, közel 56 százalékos, ám az eddigi tapasztalatok szerint a felvettek között ez 53–54 százalék közé esik vissza. Az Eurostat legfrissebb adatai alapján 2015-ben az EU-28 területén belül az összes végzett hallgató közel háromötöde (57,6 százalék) volt nő. A humán-, a művészeti, valamint az egészségügyi szakokon, illetve az oktatás területén voltak nagyobb számban nők a hallgatók között. A végzett férfi diákok ezzel szemben háromötödös többségben voltak a természettudományi, a matematikai, a statisztikai, az információs és kommunikációs szakokon, míg a műszaki, ipari és építőipari képzéseken végzettek majdnem háromnegyede férfi volt az EU-ban. Magyarországon hasonlóak az arányok, s ezen a felsőoktatási szereplők különösen a pedagógusképzésben törekszenek változtatni: egyre több férfit próbálnak bevonni a tanárképzésbe.

Hasonlóan Európához, az is megfigyelhető Magyarországon, hogy felsőoktatási dominancia ellenére a kutatási szektorban már jóval alacsonyabb a nők aránya. Az Oktatási Hivatal 2016–2017-ben végzett felmérése szerint különösen csekély a kutatók között a nők aránya a természettudományos és a mérnöki területeken. A mérnöki tudományok esetében például hét férfi jut egyetlen nőre. A jelenség mögött az egyik magyarázat szerint az állhat, hogy a társadalmak még mindig megkülönböztetik a női és férfiszakmákat, és már a gyerekeknek azt sugallják, hogy a „nemükhöz illő” területet válasszanak a továbbtanulásnál.