„Nem teszünk különbséget az erősebb és a szebbik nem között” – szögezte le a Bauhaus indulásakor Walter Gropius, ám már a gavallérosnak szánt szóhasználat is árulkodó. Annyiban mindenképpen, hogy megfelel a száz évvel ezelőtti közfelfogásnak, miszerint a férfi a család és a társadalom támasza, míg a hozzá tartozó nő elsősorban szépségével teszi kerekké az életet, amelynek feltételeit az erős férfi teremti meg. Vagyis a modern művészetfelfogást, az ember és környezete megújulását zászlajára tűző Bauhaus sem tudta mentesíteni magát a korabeli konvencióktól, meglehetősen nagy kontrasztot teremtve így művészeti céljai és működésének hétköznapjai között.
Utóbbiak szerint ugyanis a nők – bár volt idő, amikor a Bauhaus-iskolások között ők voltak többségben – leginkább a textilművészettel, a festéssel, a fotózással foglalkozhattak, az építészet szentélyébe nemigen tehették be a lábukat. Még elméletet is gyártottak ehhez: az egyik Bauhaus-mester, Johannes Itten kifejtette, hogy a nőknek nehezükre esik három dimenzióban tájékozódni, látni, alkotni, így jobb, ha a kétdimenziós művészeteknél maradnak.
A Bauhaus-centenárium jegyében, a sokoldalú megemlékezések között szentelt ennek a témának egy tévéfilmet a német közszolgálati televízió, az ARD első programja. A részben valós, részben fiktív személyeket megjelenítő film kitalált főhőse, Lotte építészhallgató komoly konfliktusba keveredik a valódi Walter Gropiusszal, akinek szemében abszurd ötletnek tűnik, hogy egy nő kapjon megbízást egy épület – a filmben egy villa – megtervezésére.
A Lotte am Bauhaus című játékfilmen túlmenően a valós életben sem jutott ki a nőknek az az elismerés a Bauhausban, ami megillette volna őket. Jó példa erre a prágai zsidó családban született Lucia Schulz, aki 1921-től Moholy-Nagy László felesége volt, s a Bauhaus-alkotások fotózásával egyedülálló, korát megelőző dokumentációt hozott létre. Akik nem jártak Weimarban vagy Dessauban, azok az ő Lucia Moholy néven készített fotóin keresztül ismerhették meg többek között a híres mesterházakat. 1933-ban a származása miatt menekülnie kellett – ekkor már nem élt együtt Moholy-Naggyal –, s képeit kénytelen volt hátrahagyni. Ezekkel a negatívokkal „házaltak” az emigrációban a Bauhaus-mesterek (többek között Walter Gropius is Amerikában), szereztek maguknak státust, megbízásokat, elismerést – miközben Lucia Moholy Londonba menekülve, meglehetősen szerény körülmények között vészelte át a háborút. Igaz, ő csak két dimenzióban dolgozott.
