Tervezte: Iszozaki Arata

Nevezték már a japán építészet császárának, de gerilla építésznek is az idei Pritzker-díjas Iszozaki Aratát, aki felrúgta a megszokott formákat, és mindig a saját útját járta. A 87 éves építész tinédzserként élte át szülővárosa, a Kjúsú szigetén lévő Óita, valamint Hirosima és Nagaszaki földig rombolását. Emlékeiben a romok maradtak meg, az épületek helyén felhúzott barakkok, az építészet nyomtalanul eltűnt. Abból próbált építkezni, hogy az emberek hogyan teremtik újra környezetüket, otthonaikat. A Tokiói Egyetemen diplomázott, majd 1963-ban saját építészirodát nyitó Iszozaki részt vett szülővárosa újjáépítésében, első látványos munkája az 1966-ban elkészült helyi könyvtár volt. A gigantikus épület minden részletében tükrözi az akkori brutális építészet stílusjegyeit: szürke beton minden mennyiségben, hatalmas, négyzet és téglalap keresztmetszetű formák egybefonódása, helyenként ablakokkal megtörve a felületet. Az 1996-ig könyvtárként működött épület ma művészeti központ.