Lassan az egész világot beborítja az elhasznált műanyag, alternatívái azonban drágák, és legalább ugyanannyi kárt okoznak. A körforgásos gazdaság jelenthet kiutat.
Önkéntesek takarítanak egy csendes-óceáni szigeten. Parttalan szeméttenger
afp / RODRIGO BUENDIA
Plasztiktörténelem
afp / DANIEL MIHAILESCU
A teknősbékák és az elefántok voltak az első haszonélvezői a műanyag megjelenésének. Az amerikai John Wesley Hyatt az után vetette bele magát teljes elánnal a kutatásba, hogy egy New York-i cég a XIX. század közepén tízezer dollárt ajánlott annak, aki olyan anyagot talál, amellyel ki lehet váltani a biliárdgolyók gyártásához használt elefántcsontot és teknőspáncélt. Hyatt 1869-ben állt elő a természetes anyagból, cellulózból előállított celluloiddal, s ezzel elindította a plasztikforradalmat.
A következő áttörést 1907-ben érte el a holland Leo Baekeland, a bakelit feltalálója. Az elektromos hálózatok szigetelésére addig használt sellakot kiváltó bakelit volt az első olyan műanyag, amelyben egyetlen, a természetben szabadon megtalálható molekula sem volt. A XX. század első évtizedében sorra jelentek meg az új műanyagok, például a fehérjealapú műszaru vagy a korai műanyag harisnyák alapanyagaként használt, cellulózalapú viszkóz. 1933-ban alkották meg a polietilént, 1935-ben a nejlont, 1937-ben a polisztirént, és 1940-ben kezdődött el nagyobb mennyiségben a talán legismertebb műanyag, a PVC gyártása. Egy évvel később jelent meg a mai PET-palackok alapanyaga, a polietilén-tereftalát.
Bár a második világháborúban is komoly szerep jutott a műanyagoknak, az igazi fellendülés az 1950-es évekre esett. És sorra születtek az új anyagok is, az 1960-as évek elején gyártottak először vízalapú akrilfestékeket, s erre a korszakra esik a nagy keménységű poliimid film, illetve a mellimplantátumokhoz használt szilikongél szabadalmaztatása is. A golyóálló mellényekben alkalmazott kevlárt 1965-ben fejlesztette ki az amerikai DuPont, s 1973-ig kellett várni az első PET-palackok megjelenésére.
Az 1980-as és 1990-es évekre jelent meg például a poliacetilén, amely kétszer olyan jól vezeti az áramot, mint a réz, vagy a természetes alapanyagú, lebomló plasztik, a biopol. Ekkor került piacra az első, fénykibocsátásra képes polimer anyag is.
Bár az utóbbi években egyre többen tartják aggasztónak a műanyagok okozta hulladékválságot, a kutatások nem álltak le. Már készülőben van egy olyan golyóálló anyag, amely egy 9 milliméteres lövedéket is képes megállítani, majd be is zárja a keletkezett lyukat. Ugyancsak hamarosan a piacra kerülhetnek a hemoglobinra hasonlító műanyagok. És hamarosan műanyag lehet az alapanyaga a minden korábbinál hatékonyabb napelemtábláknak is.
