Sekély e kéj
„Ja, és kellene a jövő hétre egy reklámterv is a lap indulásához és első néhány hónapjához. Neked ez most könnyen mehet” – zárta a telefonbeszélgetésünket Vince Mátyás akkor még csak reménybeli főszerkesztő jó negyven évvel ezelőtt, a terveink szerint hamarosan induló hetilappal kapcsolatos eszmecseréink egyikén. Amivel egyszerre utalt akkori egzisztenciális státusom valamennyi elemére: kitaszított sajtómunkásként évekig csiszolódhattam a hazai reklámiparban, és akkor momentán állás és feladat nélkül is voltam. Arra a még javában létező szocializmusban is racionálisnak tetsző kérdésre, miszerint „Mégis, mennyi pénz volna a lap bevezetésére?”, csak azt faék egyszerűségű választ adhatta: lényegében semennyi. Így vigaszul legfeljebb a szakma keserű és különösen manapság sokszorosan is beigazolódott bonmot-ja maradt számomra: pénzzel a hülyék, sok pénzzel a nagyon hülyék is tudnak reklámot csinálni.