Nembaj,vanmásik

Oroszország volt az egyik fő felvevőpiaca annak a mintegy százezer észak-koreai vendégmunkásnak, akiket a phenjani rezsim „exportált”, hogy dollárszázmilliókra tegyen szert állampolgárai verejtékéből. Bár a főként az építőiparban foglalkoztatott munkások általában embertelen körülmények között dolgoznak és laknak, megvesztegetéssel igyekeztek bekerülni a külföldre tartók közé, hiszen a hazai lehetőségeiknél még akkor is jóval többet keresnek, ha átlagosan négyszáz dollár körüli havi jövedelmük felét le kell adniuk a phenjani rezsimnek. A fizikai munkát végzők között nagyon sok a magasan képzett észak-koreai, akiknek szintén megéri a rabszolgamunka.

Oroszországban a csúcsidőszakban mintegy negyvenezer észak-koreai dolgozott, a számuk mostanra tízezerre esett. A Phenjan elleni legújabb – a devizaforrásokat elzárni igyekvő – ENSZ-szankciók értelmében ugyanis új munkásokat nem lehet külföldön foglalkoztatni, s a most még alkalmazásban állók is csak addig maradhatnak, amíg le nem jár az eredeti szerződésük. A lehetőség megszűnését nem csak az észak-koreaiak bánják. Az egyre inkább elnéptelenedő orosz vidéken működő vállalatok vezetői közül sokan mondják azt, ha nem érkeznek vendégmunkások, képtelenek lesznek teljesíteni a megrendeléseiket.

Az észak-koreaiak helyét most leginkább vietnamiakkal töltik fel, de a helyzetet bonyolítja, hogy több szibériai városban tartottak spontán idegenellenes tüntetéseket, miután egy kirgiz állampolgárságú bevándorló állítólag megerőszakolt egy orosz nőt. Bár a düh egyelőre elsősorban a közép-ázsiaiakra irányul, helyi források szerint a látható kisebbséghez tartozók úgy általában, illetve a vendégmunkások is veszélyben érzi magukat.