Készvadon

Négyévesen meglepődött, amikor megtudta, hogy nem mindenki akar hozzá hasonlóan író lenni. Gyerekfolyóiratok közölték verseit. Édesanyja informatikus, édesapja a lánya születésekor, 1989-ben a romániai Kriterion szerkesztője volt, majd saját könyvkiadót alapított és könyvesboltot nyitott. Örömmel tartott apjával a budapesti könyvbeszerző körutakra. Később sikerrel indult országos matematikaversenyeken, de szobrászkodott is. Tizenévesen magántanárnál oroszt tanult; a kihívást kereste. A Babes–Bolyai Egyetem orosz–magyar szakán végzett. Egy szerelem miatt sokat járt Szlovákiában, és rájött a trükkre, ahogyan a szláv nyelveket könnyűszerrel sorra elsajátíthatja. Műfordítóként egyebek mellett Janusz Glowacki és Jerzy Pilch műveit ültette át magyarra. Finntolmácsként dolgozó lengyel férjével két évig Helsinkiben élt, ahol eljárt az egyetemre etológiát hallgatni. Vak artistáról, kaviárt faló koldusról, mosómedvévé váló lányokról szóló első prózakötetével elnyerte a József Attila Kör JAKkendő-díját. Már a cím is becsapós: Angyalvacsora. Nem az angyalok falatoznak az elbeszélésben, hanem rájuk vadásznak. Sokkoló groteszkjeiben a kelet-közép-európai cinizmusról ír Az utolsó állatkert című második kötetében. Tizedik idegen nyelvként most héberül tanul, hogy eredetiben olvashasson bizonyos műveket.