Két lépés távolság

A cisztás fibrózis a leggyakrabban előforduló ritka betegség – már ez a megállapítás is jelzi, hogy a szarkazmus is lehet a legsúlyosabb betegségek szövődménye. A Két lépés távolság olyan love story, amelyben a szerelmesek laboratóriumi körülmények között élnek: nem közelíthetik, nem érinthetik meg egymást, fagyizni is csak úgy mehetnek, hogy viselik az orrukba tiszta oxigént szállító műanyag csövet. Mindketten tisztában vannak azzal, hogy egy 320 kilométeres sebességgel száguldó, bacilusok ezreit szétfröcskölő tüsszentés, ami egy egészséges embert legfeljebb pár napra ágynak dönt, számukra halálos. A veleszületett rendellenességben szenvedő CF-betegek nagy része a múlt században nem érte meg a felnőttkort. Ma az intenzív antibiotikumos kezelésnek, a speciális mellkasi és enzimterápiának köszönhetően úgy is sokkal jobbak az esélyeik, hogy előrehaladott állapotban csak a rengeteg kockázatot rejtő tüdőtranszplantáció segíthet. Az Egyesült Államokban több tízezren, Magyarországon körülbelül hatszázan szenvednek ebben a kezelhető, de nem gyógyítható betegségben. A Két lépés távolság főszereplői, Stella és Will lezser tinédzserként abban bíznak, hogy velük bármi történhet, talán még az is, hogy egymásba szeretnek. A lány a túlélők öntudatosságával mindenben együttműködik az orvosokkal, a vagány srác viszont nem gondolja, hogy a kezelési protokoll betartása az életben maradás feltétele – ráadásul nem is az egyetlen feltétele. A kórteremben eltöltött napi rutin precíz, de egyáltalán nem lehangoló pillanatainak bemutatásán kívül arról is szól Justin Baldoni filmje, miként sikerül a szerelmeseknek a szigorúan betartandó „kétméteres megközelítési tilalomból” ellopni a boldogsághoz vezető fél métert.