Alighogy benevezett, tetemes előnyre tett szert az elnökjelöltségért versenyző demokraták között Joe Biden, Barack Obama volt alelnöke. Egykori pozíciója mégsem garancia a sikerre, hiszen az USA történetében csupán a hatodik olyan alelnök lenne, aki választáson lép egyet előre.
Joe Biden Barack Obamával és George W. Bush Dick Cheney-vel. Hatalmi viszonyok
afp
Történelmiszilánkok
Burr és Hamilton párbaja. Becsületbeli ügy
Bridgeman Library
¬ Aaron Burr (1801–1805): Az 1800-as választáson ugyanannyi elektori szavazatot kapott, mint Thomas Jefferson, a képviselőház a 36. voksoláson döntött az utóbbi javára. 1804-ben becsületének megsértése miatt párbajban megölte a pénzügyi zseninek tartott Alexander Hamiltont. Vádat emeltek ellene, de nem állították bíróság elé, a politikai karrierjének azonban a mandátumának kitöltése után vége lett.
¬ Elbridge Gerry (1813–1814): Massachusetts kormányzójaként felrajzolta Boston környékén az első olyan választókörzetet, amely szokatlan alakjával a kiszemelt pártnak kedvezett, a nevéből jött a gerrymandering kifejezés. James Madison második mandátuma idején volt alelnök, 1814. november 23-án a szenátusba menet összeesett és meghalt.
¬ Richard Mentor Johnson (1837–1841): Az egyetlen alelnök, akit a szenátus választott meg, mert az elektori kollégiumban a többséghez szükségesnél eggyel kevesebb szavazatot kapott.
¬ William King (1853): Röviddel a választás után súlyosbodott a tüdőbaja, hivatali esküjét a gyógykezelése helyszínén, Kubában tette le, 45 nappal később az alabamai otthonában meghalt. Az egyetlen alelnök, aki nem nősült meg, történészek szerint meleg volt, 1843–1844-ben együtt lakott James Buchanannel, az USA egyetlen agglegény elnökével (1857–1861).
¬ John Breckinridge (1857–1861): Az alkotmányban rögzített minimális korhatárt egy évvel meghaladva, 36 évesen, a legfiatalabbként lett alelnök. Az 1860-as elnökválasztáson alulmaradt Abraham Lincolnnal szemben, majd Kentucky szenátorságáról lemondott, mert állama az unionistákat választotta, a polgárháborúban a déli konföderáció tábornoka, később hadügyminisztere lett. Hazaárulásért vádat emeltek ellene, a vereség után Kanadába menekült, ahonnan az 1869-es amnesztiával tért vissza.
¬ Andrew Johnson (1865): Abraham Lincoln meggyilkolása után elnök lett, ám 1868-ban egy szavazaton múlt, hogy alkotmányos vádemeléssel nem mozdították el hivatalából. 1867-ben 7,2 millió dollárért megvette Alaszkát Oroszországtól.
¬ Charles Dawes (1925–1929): Az első világháború után a vesztes központi hatalmakra kivetett jóvátételi terhek enyhítésére kidolgozott – a locarnói egyezményhez vezető – tervéért, megosztva, megkapta az 1925-ös Nobel-békedíjat. A demokraták amiatt emlékeznek rá, hogy Calvin Coolidge azért nem tudta kinevezni igazságügy-miniszterét, mert a szenátusban kialakult szavazategyenlőséget nem oldotta fel az elnök javára – mert éppen egy washingtoni szállodában szunyókált.
¬ Alben Barkley (1949–1953): A legidősebbként, 71 évesen lett alelnök Harry Truman mellett. Az egyetlen alelnök, aki a hivatali ideje alatt, özvegyemberként nősült, második felesége 33 évvel volt nála fiatalabb.
¬ Nelson Rockefeller (1974–1977): John D. Rockefeller unokája, egymilliárd dolláros vagyonával az USA leggazdagabb alelnöke volt. Háromszor indult sikertelenül az elnökválasztáson. 1979-ben, 70 évesen, az irodájában, a 25 éves tanácsadónője intim társaságában, szívrohamban halt meg.
¬ Dan Quayle (1989–1993): Az alelnök, akiből a legtöbbször gúnyt űztek, például azért, mert tévékamerák előtt felsült a burgonya (potato) szó lebetűzésével. Intellektuális felkészületlenségével emlékeztette az amerikaiakat arra, hogy posztjának betöltője „egy szívdobbanásnyira” van az ország vezetésétől.
